Imádom a városom. Nem tudnék máshol élni. Bár mindig mennék valahová (vidékre vagy idegenbe), pár nap múlva máris visszavágyom.

Szeretem nappal, szeretem éjjel. Mert szép. Mert pezseg a kultúra és az éjszakai élet. Mit nekem a tömeg, a forgalom, a zaj és a szmog? Mindennel együtt szeretem.

Ez legutóbb akkor ütött meg, amikor a James Dean buli után - migréntől félholtan - áthajtottunk a Petőfi hídon és ráláttunk az éjszakai fényben fürdő budapesti panorámára. Mesés volt. Ez pedig felidézte egy korábbi élményemet, amikor helikopterről csodálhattam meg a fényárban úszó várost. Íme.

Engem lenyűgöz századszorra is.