Kuba talán leghíresebb nemzeti terméke a szivar, amely a XIX. század végére az egész világon státusszimbólummá vált, a dohánykultúra története során pedig számtalan különböző méretű, alakú, és színű típus alakult ki.

Története

Eredete a dél-amerikai indián törzsek vallási rituáléiban, a pipázás szokásában gyökerezik. Egy agyagcserép tanúsága szerint már a X. században a szivar egyik elődjét füstölték az őslakók. Különböző feltételezések szerint Kolombusz Kristóf akár már a mai formájú szivarral is találkozhatott, ám az már egészen biztos, hogy a XVIII. században brit tengerészek és katonák karibi kalandozásaik során Észak-Amerikában a már komoly ültetvényekkel rendelkező Kubából szállították a drága portékát. Ettől az időponttól kezdődően indult a szivar világhódító útjára, s bár más országok –így például a Dominikai Köztársaság, Honduras, Ecuador, Brazília- is előállítják a dohánytermékek legelőkelőbb fajtáját, a legfontosabb szerepet továbbra is Kuba őrizte meg.

A szigetország dohánytermelése a XIX. század derekán élte virágkorát, vagyis abban az időben, amikor körülbelül 1000 gyár üzemelt, átlagosan 10 ültetvényről gyűjtve be az alapanyagot. Az iparosodásnak köszönhetően Kuba fokozta exportját és az Egyesült Államok milliomosai mellett Spanyolországot és Nagy-Britanniát is kiszolgálta az 1860-as években. Ebben az időszakban mind komolyabb adókat vetett ki Észak-Amerika a kubai szivarra, ezért –valamint a növekvő európai igény miatt is- a közép-amerikai ország egyre nagyobb szállítmányokat indított az öreg kontinensre. Az 1890-es évek elején a szigetország amerikai befolyás alá került, és a dohányipar újabb lendületet kapott, amelynek köszönhetően a századforduló Európájában, az elegánsabb társaságokban a teknősleves mellett a kubai szivar volt az arisztokrácia egyik legjellemzőbb privilégiuma.

Jelentős változásokat hozott Fidel Castro hatalomra jutása az ország életében a szivartermelés szempontjából is, ugyanis a korábban amerikai kézben lévő cégeket 1959-ben államosították, és Cubatabaco néven monopóliumot alapítottak. A viszontválasz hasonlóképpen kemény volt, ugyanis John F. Kennedy elnök 1962. február 2-án embargóval sújtotta Kubát, aminek hatására a (legális) szivarkereskedelem erősen visszaesett, ezt követően csak a kilencvenes években tudott talpra állni az ipar.

Napjainkban már csak 6 gyár foglalkozik kézi sodrású, első osztályú szivarok előállításával.

Előállítása, fajtái

A szivart mindenki Kubával köti össze. Ez nem véletlen. Azon kevés országok közé tartozik, ahol a szivar mindhárom alkotórészét (borító-, összekötő és tölteléklevél) helyben termesztik. A magot is hasznosítják. Sok más dohánytermesztő országba exportálják, ahol aztán ezekből kialakítva saját dohányfélét tenyésztenek ki.

A szivar készítése igen bonyolult folyamat, amely rendkívül kifinomult kézügyességet és hozzáértést igényel.

Egyik legelőkelőbb tulajdonsága, hogy kézzel készül. Az évek során kifinomult a szivarsodrás művészete. Kubában a dohánygyári munkások fellázadtak, amikor megtudták, hogy szivargyártó gépeket hoztak be az országba. Az akció sikeres volt, mert azóta Kubában nagyrészt kézzel készülnek a szivarok.

Alapanyaga a dohánynövény. Nem minden dohánycserje megfelelő arra, hogy a leveleit szivarkészítéshez használhassák fel. A jó szivarhoz szükséges, kiváló minőségű dohányt adó növények sajnos elég kevés helyen teremnek meg. A megfelelő időjárás önmagában elég, a titok itt a termőföldben rejlik elsősorban. Még a szivar Mekkájában, Kubában is mindössze néhány olyan terület van, ami megfelel a szivarkészítéshez szükséges dohánynövény termesztéséhez.

Hiába azonos típusú az adott dohánynövény, az íz attól is függ, hogy Mexikóban, Kubában, Afrikában, vagy éppen Dominikán termett-e. Mindegyik hozza magával a honi környezet egy kis darabját, ami azért utánozhatatlan, mert a föld alatti kis mikroorganizmusok összetétele mindenütt a világon különböző. Ez adja tehát a dohánylevelek aromájának országonkénti különbözőségét.

Első lépésként a dohánynövény rügyeit és virágait vágják le, hogy az minden erejét a levelek táplálására fordíthassa. A betakarítás csak kézzel és nagy hozzáértéssel történhet, pontosan az ültetés után 80 nappal. A szivar felépítését tekintve, maga a teste a dohánylevél felső leveleiből lesz, a borító leveleket a középső levelekből nyerik, az alsók azonban csak összefogásra alkalmasak.

Az erre a célra épített pajtákban 2 hónapig szellőztetik a leveleket, majd a zöldről barnára változottakat 20 csomós kötegekbe gyűjtik és kétszer fermentálják. Az érlelés, nedvesítés és válogatás folyamata után pedig sor kerül a nagy szaktudást igénylő sodrásra. A hagyományos kézi sodrásnál először a töltelékleveleket belesodorják a kötőlevelekbe, majd az egészet befedik a burkolólevéllel. 

A megfelelő tömörítés, préselés után az egyik véget sapkával zárják le, míg a másik végen méretre vágják az elkészült terméket. A kézzel készült szivarok ára igen magas, melynek oka a kézimunka és a hosszú munkafolyamat, amellyel a dohánylevelekből kimagasló minőségű, hamisítatlan szivar készül. A szivarok élete azonban itt még nem ér véget, tárolásuk is igen komoly figyelmet igényel ahhoz, hogy meggátoljuk a szivarok kiszáradását, illetve, hogy tönkre ne menjenek, csak és kizárólag ingaméterrel ellátott fadobozban (humidor) szabad tárolni őket.

A szivarokat hosszuk, átmérőjük, színük, összetételük és alakjuk szempontjából különböztetjük meg.

Lényeges szempont még a szivar felépítése, a shortfiller típus esetében ugyanis dohánylevél-aprólékkal töltenek meg egy egész levelet, míg a longfiller vágatlan levelek összesodrását jelenti. Kuba az utóbbi, drágább változattal szerzett világhírnevet.

(további érdekességek és részletek itt)

A „nagyok” azt mondják, hogy a legnemesebb kubai szivar a Cohiba, amelynek egyetlen szálához 170 műveletet kell végrehajtani (további márkákról itt).

Rendkívül fontos szempont, hogy a szivarok hatványozottan tovább füstölögnek, mint a rövidebb, vékonyabb társaik. Amíg egy cigarettát átlagosan 5 perc alatt szív el egy dohányos, a komolyabb szivarokat mérettől függően órákon keresztül pöfékelhetik. Ennek megfelelően a szivar komoly veszélyt jelent az egészségre: a cigaretta 8,4 milligramm nikotinjával szemben a nagytestvér 100-200 milligrammot tartalmaz, de lehet hallani 444 mg-os példányokról is.

Ha ennek ellenére valaki mégis olyan megátalkodott, hogy szivarozásra adná a fejét, itt megtanulhatja, hogyan kell, itt pedig beszerezheti a tevékenységhez szükséges összes kelléket.

És ha azt gondoljátok, hogy személyes dolgot nem tudok csatolni, jelentem, tévedtek. Csináltam én már úgy, mintha szivaroznék, jó? 

És akkor ezzel végére is értünk az itthon maradottak Kubával kapcsolatos kalandozásainak. Úgy érzem, méltóképpen megünnepeltük Viki útját, és felkészültünk az általa hozott információk, élmények befogadására. A feldolgozott témakörökről talán még a helyiek sem tudnak többet nálunk.