Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival.

A „bolondok ünnepe”, „áprilist járatás” vagy „április bolondja” az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza, mások Indiában keresik eredetét. Valószínűleg valamilyen téltemető, tavaszköszöntő pogány hagyományból ered; a naptárreformok előtt április elseje volt az évkezdő nap, amikor vidám mókázással ünnepelték a természet megújulását. Amióta január 1-je lett az évkezdő nap, április 1-je csak játékos, bolondos nap.

A szokás eredete homályba vész. Vannak, akik az ókori Szaturnáliák folytatásának tekintik – a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, s a rabszolga azt tehette, amit akart, mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római-görög hilaria ünnepre vezetik vissza. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja Franciaországból származik. Az év kezdete ugyanis hagyományosan április elsejére, a tavasz kezdetére esett, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az újévet, de az emberek csak lassan fogadták el a rendelkezést. Sokan megszokásból, vagy a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgettek ajándékokat, ezek változtak idővel tréfás semmiségekké, meglepetésekké: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg. A büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt, s mára hagyománnyá vált: ezen a napon ajánlatos fenntartással kezelni még a televíziók, rádiók híreit is.

Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: végy egy ollót és vágd fel a mellényed.

Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”. A szomszéd visszaragasztotta a borítékot és még egy útra kérte a jámbor embert – így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott. A brit közönséget 1864-ben az egyik újság szamárkiállításra hívta meg, a helyszínen összegyűlt tömeg azonban egyre elégedetlenebb lett, mert szamárnak se híre, se hamva nem volt. Végül valaki elkiáltotta magát: április elseje!, az emberek pedig nevetve hazamentek a kiállításról, amelynek ők voltak az attrakciói. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette azt a hírt, amely szerint a zseniális feltaláló, Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás tízes alapú lesz, 1980-ban pedig Angliában tiltakozó levelek áradatát indította el az a kacsa, hogy a Big Ben órája digitális kijelzőt kap. A mai világban annyi információ zúdul az emberekre, hogy nehéz különbséget tenni valódi és hamis között, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. 1946. április 1-jén például egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, és sokan tréfának vették a vészjelzést.

És akkor itt van egy témába vágó Spongyi rész, ami nem túl vicces, inkább arckaparós. Áprilisi 1-jére épp megfelel.