Tinédzserkorom egyik meghatározó helyszíne volt a Budai Ifjúsági Park.

Én a koncertre járó típus voltam, a diszkót rühelltem. Akkoriban az egyetemi klubok alkották a helyszínek gerincét, ritkán voltak sportcsarnokok, nyaranta egy idő után meg Hajógyári sziget. És volt még az Ifipark. Lepusztult, romos. Először csöves voltam és EDDÁ-ra csápoltam ott, később jött az Első Emeletes korszakom, de ezt is érintette. Aztán bezárták. Én meg felnőttem. A hely meg csak pusztult és pusztult és pusztult, majdnem 30 éven át.

A napokban vetődtünk arra, mintegy kiegészítő programként, és leesett az állunk. Hogy felújították, köztudott volt, hogy izé…többszörre adták át, az is. De hogy ilyen lélegzetelállítóan szép lett, azon szabályosan ledöbbentünk.

Végre egy olyan hely, aminek nincs gyenge pontja, amit büszkén mutogathatunk bárkinek. És ez most tényleg nem lózung.

Beszéljenek a képek (a Várkert Bazárról ismertető itt, térkép pedig itt).

Ottjártunk valódi célja azonban a Testőrpalotában Csók István születésének 150. évfordulójára megrendezett kiállítás.

Igazság szerint, nekem ő nem jellegzetes alakja a magyar festészetnek, nincs olyan sajátos, átütő, egyedi stílusa, amiről messziről felismerném a képeit. Sőt, a Keresztapa reggelijén kívül nem is tudtam volna másikat mondani.

De ez a tárlat sokat árnyalt ezen a képen. Megtudtam, hogy a századfordulón milyen divatos téma volt a vámpírság. Csóknál például a női vámpír a femme fatale, a férfi életerejét kiszipolyozó erotikus csábító, aki egyszerre vonzó, ugyanakkor halálosan fenyegető.

Aztán ott a népi vonal, amit alapvetően nem szeretek, de itt nagyon megfogott az ő szemén keresztül nézve. Mert ahogy Gaugin számára a tahiti nők, Csóknak a szépséges sárközi és sokác nőalakok jelentették az egzotikumot.

De a kedvencem a Züzü saga. A magyar festészetben egyedülálló az a portrésorozat, amelyet a festő a lánya születésétől kezdve készített. És a kép a képben: Züzü a tükör előtt: az immár fiatal lány feje fölött a Züzü beteg és a Vámpírok vázlata.

Nagyon jól sikerült kiállítás. Idilli, boldog képek, vidám színekkel. Végre semmi nyomorúság. 

A tavasz ébredése 1900

Műteremsarok 1900

Züzü első sétája 1910

A Lidón 1911

Züzü a karácsonyfa alatt 1914

Züzü az ablakban 1918

Züzü a tükör előtt 1920

Keresztapa reggelije 1932

Vetkőző modell 1933

Csendélet buddhával 1937

Ajánlom ezt a multipakkot mindenkinek. Így együtt. Vagy a kiállítást a Bazár apropóján, vagy a Bazárt Csók István után. Remek kis program lesz, garantálom.

 

2015.04.30. 22:47, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés