Nem találkoztam még olyannal, aki megkérdőjelezte volna a Túró Rudi nagyszerűségét. Abban lehetnek viták, hogy kinél melyik a nyerő. Az én szívemben dualizmus van, amióta Cserpesék előrukkoltak a sajátjukkal, mert az a minőségi csokiból készült burok.. hát nyami a köbön. Korábban az óriás Pöttyösre esküdtem, mert számomra annál ideális a héj-bél arány. Így most amelyiket eszem éppen, arra szavazok.

A nyomifagyit is nagyon szeretem és a Meki vaníliája igazán kiváló. És lehet ezt még fokozni a Flurryvel, ahol mindenféle fincsi adalék emeli az ízek és a textúrák játékát. Számomra minden idők legfinomabb kombója a Duna kavicsos volt...idáig. Mert amit most a Pöttyös Guruval összehoztak, az valódi kulináris orgazmus.

A Guru hatást a pohárban állítják össze, azaz a fagyiba tördelt óriás Rudihoz pörkölt mogyoró darabokat és karamellszószt kevernek. De csak úgy lazán, rusztikusan. Ettől minden falat meglepetés, mert mindegyik íze más és más. Annyi a különbség, hogy egyik finomabb, mint a másik.

 Próbáljátok ki, nálam idáig ez a szezon slágere.

Az mindenkinek megvan, hogy honnan ered a Túró Rudi? Én azt hittem hungarikum, de kiderült, hogy a szovjetektől nyúltuk. Na szebben: tőlük jött az inspiráció.

A Túró Rudi története több, mint 45 évre nyúlik vissza, amikor egy magyar tejipari szakemberekből álló csapat meglepő ötlettel állt elő. A társaság 1954-ben egy Moszkvai tanulmányúton szerzett tapasztalatok után közel 12 évvel kifejlesztette a Túró Rudi elődjét. Mandeville Rudolf, az erzsébetvárosi tejüzem akkori művezetője kapott megbízást arra vonatkozóan, hogy a magyar ízeket belecsempészve fejlessze ki az akkor még túró-mignonnak nevezett édesség magyar változatát. Akkoriban még kifejezetten marketing szakemberek nem igazán léteztek, így egy fiatal pszichológus, Klein Sándor kapta feladatul az új termék nevének és csomagolásának kitalálását, illetve a bevezető reklámkampány kivitelezését.

A nagyüzemi gyártás 1968-ban indult meg Erzsébetvárosban, később rövid ideig Nyíregyházán állították elő. 1970. augusztus 20-tól Mátészalkára települt az üzem. Itt egy régi vasútállomás melletti túróüzembe került a gyártás, amely két helyiségből állt, a túró pedig egy 10 000 literes tartályban készült. A kezdetek-kezdetén 25-30 fő dolgozott egy hatcsöves adagológépen, három műszakban. Az akkori Túró Rudi háromdekás volt és szemmértékre szeletelték.

Bár a Rudi szavatossági ideje nagyon rövid volt (mindössze 3 nap), semmi problémát nem jelentett, hiszen ahogy a polcokra kikerült, el is kapkodták a fogyasztók.

A ’70-es évek közepén már naponta 36 000 Túró Rudit gyártottak. A csomagológépek automatizációjának köszönhetően a ’90-es évek elején naponta 300 000 darab készült. Az ezredforduló óta ugrásszerűen megnövekedett a gyártás. 2013-ban legyártották az ötmilliárdomodik Túró Rudit is. Ez a szám azt jelenti, hogy az eddig készült Túró Rudikkal tizenötször körbeérhetjük a Földet.

Kezdetekkor a csomagolás kézzel készült, később gépesítették. A ’80-as években már fémfóliákat használtak, 2000 után pedig korszerű, fogyasztóbarát nyitócsík került a csomagolásra.

A legtöbb termékinnovációra a 80-as, 90-es években került sor, ekkor jelentek meg az ízesített Túró Rudik (diós, mogyorós), és bár az egészséges életmód még nem is örvendett akkora népszerűségnek, mint manapság, a fejlesztők rendkívüli érzékkel ráéreztek a következő évek trendjére, hiszen ekkor került piacra az ásványi anyagokkal dúsított Kalci, és Cinki-Rudi, a fogbarát Xilites Rudi, a Túró Robi és a Túró Rudi Aktivit. De ekkor jött ki a hosszú szavatossági idejű Thermo Rudi, a Mézes Misi termékcsalád, illetve a Tini és Fradi Rudik is, valamint a hagyományos vonalat képviselő epres, barackos, málnás, áfonyás és kókuszos Túró Rudi. Később, már az ezredforduló után jelent meg a mazsolás és mogyorókrémes változat, a tejbevonós Rudi, az óriás Rudi, és a több Rudit tartalmazó kiszerelések. 2007-ben újabb két újítással jelentkezett a Pöttyös, megjelent a csak szezonálisan kapható Pöttyös Túró Bonbon és a Pöttyös Jégkrém is.

A termékskála azóta is bővült, 2008 februárjában mutatkozott be a Pöttyös Pont2, 2009 augusztusától kapható a Pöttyös 10 Pontos, 2010-ben pedig a Pöttyös Guru-val jelent meg a márka a piacon. Legújabb találmányuk pedig a Tejsüti.

A holland tulajdonú FrieslandCampina Hungária Zrt. 650 millió forintos beruházással felépített új desszertüzemét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mátészalkán adták át 2014 júliusában. Ezáltal 50 új munkahely jött létre, így a mátészalkai üzem dolgozói létszáma elérte a háromszázat.

A FrieslandCampina 2004-ben kétmilliárd forintot fordított a Túró Rudi gyártásának modernizálásra, ezzel együtt mára az üzem kapacitása elérte a napi egymilliót. A terméket Szlovákiába és Romániába Dots néven exportálják.

Napjainkban a túró rudi az egyik legnagyobb forgalmú élelmiszer hazánkban, a Pöttyös Túró Rudi pedig hazánk legerősebb márkája, megelőzve ezzel például a Coca-Colát. Bár az utóbbi évek gazdasági válságát a Túró Rudi is megérezte, s egy kis időre előtérbe kerültek az olcsóbb, saját márkás termékek (talán ezért is bővült ki ennyire a piac), 2010-ben mégis újra versenyelőnyre tettek szert a prémium kategóriás, drágább rudik. A FrieslandCampina továbbra is domináns a piacon, részesedése a rudik bolti eladásaiból mintegy 66%.

Ami nagyon érdekes még számomra, a védjegy kérdése. A túró rudit, mint a védjegy megkülön-böztetőképességének elvesztése tipikus példájaként említik. Járjuk körül kicsit ezt a témát is.

A védjegy olyan, grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

A védjegy megkülönböztetőképességének elvesztéséről akkor beszélünk, amikor a védjegybejelentés napján a bejelentett megjelölés rendelkezik megkülönböztetőképességgel, és ennek megfelelően meg is kapja a védjegyoltalmat, ez a megkülönböztetőképesség azonban utóbb elvész. Ez az úgynevezett fajtanévvé válás, amelynek során a szóvédjegyet vagy az ábrás védjegy szó- elemét már az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban is állandóan és szokásosan alkalmazzák az adott áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában.

A túró rudi nagyüzemi gyártása a termékfejlesztés helyén, vagyis az erzsébetvárosi tejüzemben indult meg 1968-ban, de a gyártási körülmények nehézségei – például szűkös és kedvezőtlen helyszíni adottságok – miatt igen hamar átkerült Szabolcs megyébe. Előbb a mátészalkai Zalkatej tejüzembe helyezték a gyártást, majd párhuzamosan a Tejipari Vállalatok Trösztjének több vállalata gyártott ezen a néven terméket, eltérő csomagolásban. Egyetlen lajstromozott túró rudi védjegy volt, a Tejipari Vállalatok Trösztje javára lajstromozva. A Tejipari Vállalatok Trösztjének megszűnése után a gyártó vállalatokat privatizálták. A rendszerváltáskor privatizált üzemek megvásárlásával a jogokat a Friesland és a Danone szerezte meg.

A termék idővel igazi sikerpályát futott be, a túró rudi az egész országban népszerű lett. A márka sikere nem kapcsolódott szorosan egy adott gyártóhoz, hiszen hasonló terméket sok évig több gyártó is előállított, tehát a konkrét terméket kizárólag mint „túró rudit” ismerték a fogyasztók, függetlenül attól, hogy azt ki gyártotta. Az elnevezéssel kapcsolatos probléma az előző helyzetből indul ki. Noha konkrétan a túró rudi elnevezést „csak” két védjegyjogosult használhatja, az elnevezéssel illethető terméket számos tejipari cég gyárt Magyarországon.

A köznyelvben az tapasztalható, hogy bár a fogyasztók egy része tisztában lehet azzal, hogy a pöttyös termék a legelterjedtebb, de a többi gyártó – alig vagy egyáltalán nem titkoltan – hasonló termékét ugyanígy hívja. Egy kisgyerek a boltban valószínűleg túró rudit kér az édesanyjától, legyen az akár pöttyös, akár más csomagolású, nem pedig super rudit, vagy túró csokit. A különböző gyártók arra törekszenek, hogy a termékük külalakja, csomagolása és különösen elnevezése valamilyen módon utaljon arra, hogy „túró rudiról” van szó. Minden termék hasonló méretű és formájú, mindegyiken látható vagy a rudi, vagy ahhoz nagyon hasonló elnevezés (például „Robi”). A csomagolásokon látható termékleírás is egyértelművé teszi, hogy ugyanarról, de legalábbis nagyon hasonló termékről van szó.

Mindez alátámasztja azt a köznyelvi szóhasználatot, amely a gyártótól és a csomagolástól függetlenül „túró rudinak” nevezi ezt a típusú terméket. A különböző szakmai adatbázisok is arra engednek következtetni, hogy a különböző tejipari cégek egyik tipizálható terméke a túró rudi általában, ennek a gyártásával jellemezhető egy gyártó profilja. A cegkapu.hu tudakozója az egyes cégek termékei, szolgáltatásai között a túró rudit olyan általános jellegű termékként jelöli, mint a kefírt vagy az ásványvizet. Hasonló a helyzet az internettudakozo.hu információs oldallal: itt is hasonló fajtanévként találjuk meg a túró rudit az egyes cégek által gyártott vagy forgalmazott termékek között, mint a gyümölcskonzerv vagy hústermék.

A példák alapján felvethető, hogy a túró rudi esetleg annak ellenére egy bizonyos típusú túrós édesség fajtanevévé válhatott, hogy a szóösszetétel a fent ismertetett módon védjegyoltalom alatt áll.

És hogy a tudományos magaslatokból lelazuljunk újra, egy dallal búcsúzom. Természetesen a Túró Rudiról.