Ma t�lt�ttem be a 40-et �s bevallom ez kicsit megviselt, nem nagyon csak �ppen annyira, hogy gondolkod�sra sarkaljon. Eml�kszem mikor a 30-at t�lt�ttem tele voltam tervekkel, amiket szeretettem volna megval�s�tani, ezek nagyr�sz�t meg is tettem. M�g egy diploma, nyelvvizsga, karrier. �gy gondoltam rengeteg m�g az id�m, hogy mindent megval�s�tsak, amit elterveztem. Most azt �rzem fogy az id�m m�g hozz� f�nysebess�ggel.

Azon gondolkom igaz-e, hogy a n�k 40 �ves korukra megtalal�j�k magukat, magabiztosak �s �nazonosak? Szerintem nem igaz, csak az tal�lja meg mag�t, aki keresi �s k�pes szembe n�zni �nmag�val kend�zetlen�l �szint�nt. Ez neh�z �s f�jdalmas �s sokszor a napi rutin mellett nincs is id� �s energia r�.

Azon is gondolkodom �n vajon tudom-e ki vagyok �s ha lehetne visszamenni az id�ben vajon v�ltoztatn�k-e valamin? De nem szeretn�k v�ltoztatni mindaz a tapsztalat, amit eddigi �ltemben gy�jt�ttem gazdag�totta a szem�lyis�gem �s ma nem lenn�k az aki vagyok ha ezeket nem �ltem volna meg. �s hi�nyozna nekem az az ember aki lettem. Nem mindig k�nny� �s nem neh�zs�g mentes, de szeretek b�r�mben lenni. �s hogy ezt ki tudjam mondani ehhez be kellett t�ltenem a 40-et. Ugyanakkor tudom fizikailag �s szellemileg m�r t�l vagyok a zeniten �s a lesz�ll��gba ker�ltem, de b�zom benne, hogy m�g miel�tt t�nyleg meg�regszem lesz m�g p�r j� �vtizedem sok munk�val, bar�tokkal �s csal�ddal, ha ez �gy lesz nem fog f�jni a 60.