De kezdjük az elején.

Megihlettük magunkat és elhatároztuk, hogy csinálunk egy közös, ráérős szombat délelőttöt, amit angol reggelivel indítunk.

Vagy Eggs Benedicttel. Vagy amerikai palacsintával. Mert amikorra bevackoltunk a Budapest Bisztró teraszára, már szétzilálódott a korábbi egység és széthúzós, renitens hangok ütötték fel a fejüket. Ez persze csak vicc, és egy kellemes reggelit fogyasztottunk el a Parlament szomszédságában (Judit Tamáskájával és az én Dórikámmal kiegészülve). Minden hiányossága ellenére. Ugyanis az előzetesen beharangozott házi kenyerek és a vaj fáziseltolódást szenvedtek és csak a reggeli kihozatala után, külön kérésre és némi várakozásra kerültek az asztalra. Továbbá kissé lohasztotta a hangulatot, hogy a főnök bácsi folyamatosan alázta-gyalázta a személyzetet a vendégek előtt, kiképző őrmestert megszégyenítő stílusban. Összességében nem volt rossz, de minket itt többet nagy valószínűséggel nem látnak. Különösen, amíg van más lehetőség. Márpedig akad bőven, így rövid úton ki is jelöltük következő szombati reggelink helyszínét.

Ezután a British Store felé vettük az irányt laza tempójú sétával. Megállapítottuk újra, hogy a városunk még mindig nagyon szép, a Parlament környéke milyen rendezett (bár kicsit sok az összefüggő beton-kő felület), hogy nekünk is van őrségváltásunk (napszemüveges!), hogy az Országház mérete kicsit túl hangsúlyos az ország méretéhez képest.

A Tátra utcában található British Store csalódás volt, mert sokkal többet gondoltunk mögé. Kicsi, kaotikus, szedett-vedett, kínálata korlátos (pl. a Müllerben sokkal nagyobb Walkers keksz választék van, mint itt). Jót kacagtunk viszont azon, hogy több olyan szóróajándék is kapható, mint amilyet én is hoztam, így megállapítottuk, hogy ide be lehet ugrani legközelebb, ha Angliából hazatérve valaki lefelejtődik a megajándékozandók listájáról.

Ezután átsétáltunk a Margitszigetre. Hosszú perceken át lenyűgözve néztük a zenélő szökőkutat, a pörgő, hajlongó, köpködő vízsugarakat, amik táncoltak a különböző klasszikus és modern zenei dallamokra (a teljes repertoár itt).

Aztán kerestünk egy leülős-kiülős részt, ahol a virágokkal övezett rét közepén, a fűbe leheveredve élvezhettük a napok óta tartó rossz idő után először kibukkanó napsugarakat. És előkerült végre a cseh bor és a rózsaszín fogmosó poharak. Továbbá tartottuk egy vajas keksz kóstolást-tesztelést is.

De ez már egy következő szpesöl témája lesz.