A libamáj az egyik legcsodásabb dolog, amit valaha ízleltem.

Nem, én sem eszem minden nap. Vagy minden héten. Vagy minden hónapban. De olyan ez, mint egy rég nem látott barát: ha hosszú idő után összefutunk, nagyon tudok neki örülni. És ehhez nem kell sűrűn találkoznunk. Mert tudom, mit kapok, mire számíthatok. A libamájtól például minőséget, és a luxus érzetét.

Lehet konzerv is, na persze nem akármilyen, de náluk például nehéz mellényúlni. Ajándéknak is kiváló ötlet (a Nagycsarnokban a teljes választék megvásárolható).

Készítettem már brûlée-nek, töltöttem aszalt szilvával Stahl Judit instrukciói alapján, de van egy tuti pástétom receptem is Lajos Maritól.

Egyikre sem volt panasz, sőt. Még tőlem sem, pedig én a csomót még a kákán is.