Karát

A gyémánt súlyegységét jelölő karát (carat, ct) nem azonos az arany ötvözetét jelző karáttal (Az aranynál a karát az ötvözet arányos arany-tartalmát jelzi. A tiszta aranyat 24 karátosnak nevezzük. A tisztaság csökkenésével párhuzamosan csökken az arany karátszáma is. Az ékszerészek általában 18 karátos aranyat használnak, amely 75% aranyat tartalmaz; valamint 14 karátosat, melynek aranytartalma 58,5%. Olcsóbb ékszerek gyártásához külföldön gyakran 8 karátos aranyat is alkalmaznak, melynek aranytartalma csupán 33,3%. Drágaköveknél azonban a karát a tömeget jelzi.). A gyémánt karát súlya 1913 óta egységesen 200 mg. A drágakövek értékét karátárban határozzák meg, azonban ez nem lineárisan növekszik: pl. egy 2,0 karátos gyémánt akár négyszer annyiba kerülhet, mint 1,0 karátos társa (Az egykarátos briliáns átmérője 6,5 mm, magassága 3,9 mm. A félkarátos briliáns átmérője 5,2 mm, magassága 3,1 mm. Ebből nyilvánvaló, hogy a gyémánt tömege és mérete nem egyenesen arányos, hiszen az egykarátos kő kicsit nagyobb csak félkarátos társánál. A legegyszerűbben úgy lehet megjegyezni, hogy egy 0,1 karátos gyémánt átmérője 3 mm; az egykarátosé 6,5 mm, a többi pedig "valahol a kettő között van".).

1 ct = 200 mg = 0,2 g

A karát, mint mértékegység a középkori piactereken született, ahol a drágakövek súlyát a szentjánoskenyérfa termésének magvai segítségével mérték, mert ezek a magok mindig egyformák. A szentjánoskenyér angol neve carob, ebből a szóból származik a karát elnevezés.

A tanúsítvány századpontosságra adja meg a gyémánt súlyát. A mérés ezredpontossággal folyik, miközben felfelé csak akkor kerekíthetünk, ha az utolsó szám 9.

A briliánscsiszolás pontosan meghatározott paramétereinek köszönhetően a gyémánt súlya nagy pontossággal kiszámolható a briliáns átmérőjéből (ehhez két, egymásra merőleges átmérő méretét vesszük alapul) és a magasságából.

Szín

A fehér fény a színskála összes színéből áll, a pirostól a liláig. Hogy milyen színnel csillog a gyémánt, az attól függ, hogy milyen színt nyel el. Majdnem minden gyémánt tartalmazza más elemek atomjait. Legtöbbször nitrogén atomokat találhatunk bennük, amelyek sárga elszíneződést okoznak (tehát kék színt nyelnek el). A többi színmutáció más mechanizmusok végeredménye, például a kristályrács deformációjával függ össze– rózsaszín, vagy radiáció – zöld, stb. A tiszta gyémánt színtelen, ez a legértékesebb. A gyémánt az egyetlen olyan drágakő, amely a természetben minden színben előfordul. A leggyakoribb előfordulási színe a fehér és a sárga között mozog. A szín jellemzésére egy nemzetközileg elfogadott, a latin abc betűit használó skálát alkalmaznak, D-től Z-ig. A legfehérebb a D szín, a skála vége felé pedig a sárga szín egyre erősödik. A színbeli besorolást tapasztalt szakember, ún. gemmológus végzi, aki a besoroláshoz mintaköveket (master stones) használ.

A besoroláskor be kell tartani a normalizált fényfeltételeket - 5000/5500 K (D55) -, valamint a színbesoroláshoz előírt alap eljárási folyamatokat.

Az erősen színes gyémántokat Fancy gyémántoknak nevezzük.

Tisztaság

A tisztaság azt mutatja meg, hogy található-e hiba (mikroszkopikus repedés, belső gyémántkristály, stb.) a drágakőben, és ha igen, az milyen mértékű. Minél nagyobb vagy több zárvány található benne, a gyémánt értéke annál alacsonyabb lesz, mivel fényvisszaverő képessége, átlátszósága romlik.

A gyémánt tisztaságát a benne rejlő, idegen eredetű anyagok mennyisége alapján határozzák meg.

A belső, nem homogén részeket a szaknyelv zárványoknak nevezi (sötét „szén”, fehér, „jég”, repedések, stb.).

Ezek a kristályosodási folyamat során képződtek, vagy kerültek a kő belsejébe. Vannak ún. külső hibák is – karcolások, felesleges fazettek, stb., melyek a csiszolás során keletkeztek, vagy csiszolással sem lehetett őket eltüntetni.

Ezen hibák nagysága és mennyisége szerint határozzuk meg a gyémánt tisztasági kategóriáját. A megfigyelés alapja a tízszeres nagyítású nagyító.

NEMZETKÖZI GYÉMÁNTTISZTASÁGI KATEGÓRIÁK

LC (Loupe-Clean) vagy IF (Internal Flawless)

„Nagyító alatt tiszta” (loupe-clean) a gyémánt, ha tízszeres nagyítás mellett sem észlelhető benne zárvány, valamint tisztán át lehet rajta látni.

VVS^* (Very Very Small) (VVS 1, VVS 2)

Nagyon-nagyon kis zárványok, amelyeket 10-szeres nagyítás mellett is csak nagyon nehezen lehet felfedezni.

VS* (Very Small) (VS 1, VS 2)

Nagyon kis zárványok, amelyeket 10-szeres nagyítás mellett csak nehezen látni.

SI* (Small Inclusions) (SI 1, SI 2)

Kis zárványok, amelyek 10-szeres nagyítás mellett láthatóak, de szabad szemmel nem.

PI (Pique)

Közepes zárványok, amelyek már szabad szemmel is, nehezen, de láthatóak, és nem rontanak a gyémánt ragyogásán.

P II (Pique II)

Nagy és számszerűleg több zárvány, amelyeket szabad szemmel is lehet látni, és befolyásolják a gyémánt ragyogását.

P III (Pique III)

Nagy és számszerűleg több zárvány, amelyek szabad szemmel is nagyon könnyen észrevehetőek és befolyásolják a gyémánt ragyogását.

^*) A VVS, VS, SI további megosztása csak 0.47 karát felett használható.

A „pure", „pure to eye", „comercial pure" és más kifejezések félrevezetőek lehetnek, ezért elfogadhatatlanok.

Csiszolás

A gyémántot abban az állapotban, ahogyan azt kibányásszák, nem lehet ékszerekbe ékkőnek használni, mert kevés a nyers gyémánt fénye és színjátéka. A nyers gyémántot, ezért csiszolják, majd a gyémántból kihasított, teljesen ép, hibátlan kőre pontosan meghatározott alakú lapocskákat csiszolnak. A lapok pontos csiszolásával érik el, hogy a gyémánt fénye és színjátéka a lehető legtökéletesebb lesz.

A gyémántcsiszolás a világ egyik legtitokzatosabb foglalkozása. A műhelyekben hónapokon át tartó kemény munkával dollármilliókat érő köveket hasítanak darabokra, majd csiszolnak matematikai pontossággal kiszámított formájúra és készítenek belőle ékszer gyémántokat.

A gyémántcsiszolás művészet, hiszen a nyers kőben rejlő csillogást hozza napvilágra, vagy mondhatjuk még inkább tudománynak, mert hihetetlen precizitásra és matematikai pontosságú számításokra van szükség ahhoz, hogy a több millió dolláros nyers gyémántból még többet érő drágakő, gyémánt ékszer legyen.

Különbség figyelhető meg a keleti és európai csiszolási mód között. Az európaiak inkább arra törekednek, hogy a csiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az bizony sokat is veszít súlyából, míg a keleti csiszolási mód arra helyezi a hangsúlyt, hogy minél takarékosabban csiszolja a gyémántot, a kő minél kevesebbet veszítsen a súlyából.

A drágaköveket legtöbbször két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (fazettákkal) látják el.

Leggyakoribb csiszolási formák : briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, marquise vagy navette (hegyes ovális), körte és szívalak. Emellett léteznek úgynevezett fantázia csiszolások is.

A gyémánt fényvisszaverő és fénytörő képességeit a kör alaprajzú briliáns forma használja ki a legjobban. A klasszikus briliáns a felül elhelyezkedő koronából, az alul található pavilonból illetve a kettőt összekötő övből áll. A csonka kúp alakú, laposabb oldalfalú korona a kő tömegének körülbelül egy harmadát teszi ki, a kúp formájú, meredekebb oldalfalú pavilon pedig két harmadot. A fazetták, vagyis a csiszolt lapok száma 58 - ebből 33 jut a koronára és 25 a pavilonra. Az öv-részt egyes esetekben simára csiszolják, máskor ezen is fazettékat alakítanak ki, de ezek nem számítanak bele a kötelezőnek tartott 58 lapos mennyiségbe.

A nem briliáns formájúra csiszolt gyémántokat az angol szaknyelv fancy-ként emlegeti. Ezek lényegében bármilyen formát kaphatnak és a fazetták száma sincs megszabva. A mai, számítógépes tervezésnek köszönhetően már csillag és pillangó alakú gyémántok is készülhetnek.

A gyémánt különleges fényvisszaverő képessége, brillanciája (tüze) megfelelő csiszolással fokozható: a briliáns csiszolású gyémánt 100%-osan képes visszaverni a befogadott fényt. Ezt a fajta csiszolási módot elsősorban ékszerekbe szánt köveknél, illetve kifejezetten fényszórásra épülő (pl. lézeres) műszaki berendezéseknél alkalmazzák. Keménysége miatt a gyémánt csakis saját porával csiszolható.

A modern briliáns csiszolás optikai számításokon alapul, mely legfőbb célja, hogy a drágakő legteljesebb szépségében pompázzon. A briliáns alakzatnak köszönhető a gyémánt csillogása és színszóródása.

A kerek, briliáns csiszolási formájú gyémánt bír a legnagyobb ragyogással minden irányban, így ez a fajta csiszolási mód a legnépszerűbb és a legdrágább a piacon.

A csiszolás minőségi mutatója a matematikailag kiszámított ideális proporciókkal és szimmetriával rendelkező modell, valamint az érintett kő összehasonlítása alapján születik meg. A szimmetriától való eltéréseket csiszolási hibának nevezzük. A modelltől való eltérést a csiszolás minőségét kifejező skála – very good, good, fair good, poor – szerint határozzák meg. Némely laboratórium a legjobb minőség megnevezésére az excellent, vagy az ideal cut meghatározást is használja.

A nagyon jó csiszolású köveknél keletkezik a csodálatos „hearts and arrows” (szív és nyilak) effektus. Ilyenkor a gyémánt felületén az alábbi alakzatok láthatók.

A gyémántok további tulajdonságai

KEMÉNYSÉG

A gyémánt a világ egyik legkeményebb anyagának számít. A Mohs-féle keménységi skálán a legmagasabb, tehát a 10. fokot éri el. A 9. fokon a korundok állnak (pl. rubin, zafír). Habár csak egy fok a különbség, a gyémánt 140-szer keményebb, mint a korund. Ez a különbség megegyezik az első és a kilencedik fok közti különbséggel.

FLUORESZCENCIA

A gyémánt ezen tulajdonságát először az 1960-as években fedezték fel. Minden röntgensugárral megvilágított gyémánt fluoreszkál és ennek okán könnyen elválasztható a kőzettől. A gyémántok legtöbbször kéken, fehéren, lilán, sárgán, zölden vagy narancssárgán fluoreszkálnak.

SŰRŰSÉG

A gyémánt sűrűsége 3,51 g/cm³, amelynek köszönhetően a gyémántok leülepedtek a folyómedrekben és létrejöttek az ún. alluviális lerakódások. A gyémántok valódiságának vizsgálatakor kiemelten fontos a sűrűség ellenőrzése.

TÖRÉSMUTATÓ

A gyémánt törésmutatója eléri a 2,417 értéket, ami egyedülálló optikai jelenségeket biztosít. A gyémánt valódiságának vizsgálata során kiemelten vizsgálják a kő törésmutatóját.

HŐVEZETŐKÉPESSÉG

A gyémánt kiemelkedő hővezetőképességgel rendelkezik és hatszor jobb hővezetőnek minősül, mint a réz. Ezen tulajdonsága jól hasznosítható a nanotechnológiában és a gyémánt valódiságának vizsgálata során is.

FÉNYSZÓRÁS

A fényszórás a törésmutató és a belépő fényhullámhossz (tehát szín) közötti összefüggést mutatja meg. A belépő fénysugaraknál megfigyelhető színeffektusok ezen tulajdonság révén jönnek létre. A gyémánt fényszórási értéke -0,044, ami meglehetősen alacsonynak számít. A legtöbb szintetikus kő hasonló törésmutatóval jóval nagyobb fényszórást kínál.

TRANSZPARENCIA, ÁTLÁTSZÓSÁG

Az átlátszóság szerint megkülönböztetünk teljesen tiszta és egészen átlátszatlan gyémántokat. A legjobb minőségű gyémántokat ékszerkészítéshez használják fel, illetve befektetési céllal hasznosítják. A többi gyémántot az ipar hasznosítja (az évente kitermelt gyémánt mennyiségének körülbelül 80 százalékát).

FÉNYJÁTÉK – SZCINTILLÁCIÓS FÉNYESSÉG

Szikrázó fényességnek nevezzük a fény visszaverődését a briliáns, vagy fényforrás mozgásánál. A visszaverődések száma a fazetták mennyiségétől és nagyságától függ.

 

2015.11.10. 17:56, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés