Jó gyereknek lenni. Persze, ezt akkor még nem tudjuk.
Gyerekkorban a felnőttség után áhítozunk, felnőtt korban meg újra gyerekek lennénk („az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok”). Ha ügyes az ember és maga köré tud gyűjteni egy vagy több gyereket, felnőttként is részesülni tudunk a gyerekkori tutiságokban - suttyomban. Állatkertben, vidámparkokban (esküszöm, egyik kedvenc külföldi célpontom volt Eurodisney, akárhányszor visszamennék), filmekben és játszóházakban.
A korábban a volt Skála Metró első emeletéről elköltözött Minipolisz, most a Király utca 8. alatt található. Különböző részlegein egy-egy foglalkozást, vagy felnőtt élethelyzetet próbálhatnak ki a gyerekek.
A mini közértben lehetnek vásárlók, de akár pénztáros nénik is.
A fodrászatban készíthetnek neked szép frizurát.
Lehetnek festő-mázolók, orvosok, TV bemondók.
A bankban megismerkedhetnek a bankjegyekkel, ha ügyesen sorba rakják őket, megkapják a kódot a trezorhoz, amelyben az aranytéglákat őrzik.
De monitorokon sasolhatják a többi érdeklődő mozgását is, ha rendellenes dolgot észlelnek (értsd, nagyon fogynak az aranyrudak), telefonon hívhatják a biztonságiakat. Játszásiból, persze.
Lehetnek rablók, de pandúrok is.
Kipróbálhatják a tűzoltást, a szelektív hulladékgyűjtést, kertészkedést, pizzasütést.
Tanulhatnak játékosan takarékoskodni, illetve közlekedni is.
Van posta és autószerelő műhely is.
Tudnak barkácsolni, és kézművezni is.
Persze, csak ha rá tudod venni a gyereket az együttműködésre. Ha nincs szerencséd, akkor összecimbizik egy kortársával és együtt rohangálnak, esetleg leveleket hordanak ki a mini postáról. Aztán könyöröghetsz, hogy ugyan veled is játsszon már egy kicsit.
Mindenki nyugodjon meg, végül sikerült belevonni egy mikro méretű gipszöntvény kifestésébe. Ehhez azért az kellett, hogy a konkurenciát hazavigye apukája.
Az én alibigyerekem, aki egyúttal a beszámoló modellje is volt, az unokaöcsém, Ágost. Nagyon élvezte Minipoliszt, sittysutty elröpült a rendelkezésünkre álló 3 óra. Ami után a „Ria, ide máskor is jöjjünk!” felkiáltással távoztunk. Kell ennél summásabb megerősítése annak, milyen jól éreztük magunkat?