Céklaleves. Cékla panna cotta. Céklapuding. Céklatorta.
Nem csodálom, ha ezekről a szavakról bárki azonnal Lizára asszociál. Az ételekre, amelyeket Károlynak főzött a pink, szőrös receptkönyvből. Nevezetesen: kapros dinnyeleves, csülkös csokipuding, mentás májpüré, lekváros gombapörkölt és a végzetes juharszirupos pontyra.
Ha ezekre a nevekre bárki feljajdul jelentem, hogy többet elkészítettek közülük (hogy is gondolhattuk, hogy a kultikussá váló zene és a zarándokhellyé avanzsált Magda udvar után pont az ételek úsznák meg a rajongást?).
Íme a kapros dinnyeleves,
aztán itt a csülkös csokipuding,
végül a mentás májpüré:
Ezekhez képest az én céklás ételeim hétköznapi fogások.
Meglepő, hogy ez a zöldség hány féle módon felhasználható a konyhában. Arról már nem is beszélve, hogy milyen egészséges. Nem sorolnám fel, hogy mennyi hasznos anyagot tartalmaz (legyen elég annyi, hogy sokat), azt sem, hogy mennyi betegség megelőzésére és gyógyítására alkalmas (számtalanra). Nem utolsó sorban finom is.
Elmondhatatlan segítség, hogy árulnak pucolt, előfőzött verziót, amivel a piszkos munka zömét megspórolhatjuk. Én a Lidlben vásároltam a következő kiszerelésben:
Nem állítom, hogy mindegyik változat osztatlan sikert aratott, de volt köztük kifejezetten finom. Megosztó volt a panna cotta és a puding (mindkettő a sajtmártásos sült csirke köreteként szolgált):
Ami viszont egyértelműen bejövős, az a céklatorta és a leves, mindkettő Stahl Judittól.
Előbbi finom, könnyű, habos, sajtkrémes, mézeskalács fűszerrel és narancshéjjal teremt olyan érdekes és tökéletes egyensúlyt a céklával, gyönyörű rózsaszínben, hogy senki meg nem mondaná, miből készült a krém, ha nem áruljuk el neki előre.
A leves pedig igazi téli finomság. Sűrű és testes, jó fűszeres a kolbásztól (én Cabanossit használtam hozzá).
Ajánlom mindenkinek. Főzzetek bizarrul, főzzetek Lizául.