Miután unokahugival nem lesz több közös hétvégénk karácsonyig, ráadásul az ünnepek alatt sem én főzök, így előre akartam hozni a karácsonyi ételek hangulatát. Ezért narancsos kacsát készítettem neki Stahl Judittól, hozzá pedig narancsos krumplipürét. 

Amikben eltértem az eredeti receptektől:

- a húshoz brandy helyett Triple Secet használtam,

- a püréhez pucolva-kockázva főztem a krumplit és nem héjában, kihagytam a tejszínt, a petrezselymet és a fahéjat, Grand Marnier helyett Triple Secet tettem bele.

Annak oka, hogy erről beszámolok: az ízorgia. Olyan csodálatos kompozíciót alkotnak az összetevők, mintha egy profi nagyzenekart vagy egy kórust hallanánk (na nem a balatonboglári Seven Houses Gospel Choirt, mert az ő koncertjük igazán borzalmas volt). Nem lóg ki semmi a sorból, egyik komponens sem törekszik dominanciára, arra, hogy leuralja a többieket. Csapatmunka van, a szádban pedig ízrobbanás.

Ha valakinek nincs ötlete még szentestére, ajánlom ezt a receptet a figyelmébe.

És hogy milyen az, amikor igazán működik az egység, arra szolgáljon példaként egy karácsonyi dalocska a londoni Libera fiúkórus előadásában. Ez a dal számomra igazi katarzis. Libabőrrel, szembe szökő könnyekkel.