Szeretem az összetartozós ajándékokat. Amik erősítik a kohéziót. Mint a csapatpólónk. Vagy Jucó handmade karácsonyfadísze. Vagy Viki baglyos gömbje.

Miután a kekszkészítés az a terep, amelyen mindannyian szívesen mozgunk, ebbe az irányba indultam. Sütipecsétem még nem volt, így minden szentnek maga felé hajlik a keze apropóból felmértem a lehetőségeket. Szempont volt, hogy legyen téli, de ne szorosan karácsonyi, mert ha engem megkínálnának februárban, két hónappal karácsony után egy Merry Christmas feliratú sütivel, hát nem biztos, hogy nem hárítanék udvariasan, a süti keletkezési ideje körüli homályra tekintettel (tényleg, nektek is van olyan ismerősötök, aki még húsvét előtt is "kedveskedik" nektek egy-egy szem szaloncukorral? Na erről beszélek.)

Nem elhanyagolható az ár kérdése sem. A szaggatóval egybeépített 2 in 1 készségek ára igen húzós, minimum 2-3-szorosa annak, amiben én gondolkodtam (de találkoztam tízszeres szorzóval is). Persze az olcsósítás maga után vonja a kreativitás szükségességét, mert valamilyen megoldást ki kell találni az elmaradt funkció pótlására.

Aztán itt a tészta problémája is. Folyós, puffadós nem jöhet szóba, hisz elvész a lényeg, az alak és a minta. Arról nem is beszélve, hogy utálok olyan ajándékot adni, amivel problémát generálok másoknak. Így belevetettem magam a megfelelő recept és technológia kidolgozásába.

A neten számtalan "ez a tuti" ajánlással találkoztam, plusz kipróbáltam a drágább pecsétekhez mellékelt receptet is. Mindegyiknek volt hibája, bár kétségtelen, hogy a mintát tartották. Az egyik ízetlen volt, a másik keserű a túltolt kakaóportól, a harmadik meg furcsán porhanyós a liszt egy részét kiváltó keményítő miatt (leginkább farostlemezre emlékeztetett a konzisztenciája, bár azt még sohasem kóstoltam).

Aztán jött az isteni sugallat: van itt ez a teás kekszünk, amelynek mind az íze, mind az állaga nagyon príma, gondoljuk újra azt. Többféle ízt szerettem volna, ezért a következő módon jártam el: összegyúrtam a tésztát recept szerint, kihagyva a teafüvet. Ezután három részre osztottam. Az egyikhez 1 kávéskanál vanília aromát, a másikhoz 1 csapott kávéskanál őrölt fahéjat, a harmadikhoz 3 csapott kávéskanál cukrozatlan kakaóport kevertem. Egy éjszakát a hűtőben pihentek, majd következett a móka.

Keressünk egy 6 cm átmérőjű valamit, amivel szaggatni tudunk. Nekem ekkora kiszúróm nincs, találtam viszont poharat. A tésztát minimum fél centi vastagságúra nyújtsuk, majd egyenletesen és erőteljesen nyomjuk bele a lisztezett, majd leporolt pecsétet. Hagyjuk a tésztán és szaggassuk körbe a lisztezett szaggatóval. A sorrend mindenképp ez legyen, mert ha előbb szaggatunk, utána pecsételünk, a tésztánk nem egyenletes vastagságú, illetve nem egyenletesen nyomjuk a pecsétet a felületre, eldeformálódik és amorf, tojás alakú tallérokat kapunk.

Nem annyira macerás, mint elsőre hangzik, hamar bele lehet jönni, de türelem azért kell hozzá. Az előbb ismertetett mennyiségekkel és paraméterekkel ízenként 8, azaz 24 darab kekszet kaptam összesen.