Apukámat nem lehet édességgel lenyűgözni. Volt egy röpke időszaka, amikor falta a csokit, de ennek már rég vége. Ráadásul egyre nehezebb neki ajándékot kifundálni, így abban állapodtunk meg, hogy én fizetem a netjét, ünnepekre pedig csak szimbolikus ajándékokkal kedveskedek neki.
Másoknál ez ugye torta, bonbon, vagy csoki formájában manifesztálódna, de ő sósra vágy. Találtam is egy hálás receptet. Egyszerű, jól kezelhető, fagyasztható tészta, ráadásul rendkívül finom. Különösen, ha füstölt sajttal és/vagy kockázott baconnal szórjuk meg a tetejét.
És ugyan csak pozitív tulajdonságokkal bír, előnyében a hátránya: nagyon unalmas folyton ezt készítenem, nincs benne semmi kihívás. Ezért állandó keresésben és receptvadászatban élek. Szeretnék találni mellé (nem helyette, mert lecserélni képtelenség, maximum becsempészni tudok párhuzamosan) olyan újdonságokat, amik elkészítésétől az én sütőtudományom is tud fejlődni.
A tavalyi évben kipróbált másik két versenyző sikeresen célba ért, igazán finom volt mindkettő. És kellőképpen macerás ahhoz, hogy az innováció iránti igényem is ki legyen elégítve.
Szülinapjára aszalt paradicsommal és párolt lilahagymával megbolondított pogácsát készítettem. Az aszalt paradicsom már önmagában ízrobbanás, a hagymával együtt pedig valóságos ízorgia.
Karácsonyra egy tekercset választottam, ami inkább technikai jellegű kihívás volt, na persze azért nem óriási. A tészta magos mustárral van megkenve, erre jön a sonka-sajt, aztán tekerés. Arra vigyázni kell, hogy a kis tekervény darabkák sütés közben minden irányban nagyon nőnek, nekem a végén szeletelnem is kellett emiatt. A sonka-sajt ugye megbízható ízkombó, amit a pikáns mustár még inkább felemel.
Karácsonyi dobozban a fa alá téve remek kis ajándéknak bizonyult. De persze csak a szuperstanglival kiegészülve, mert anélkül nem ajándék az ajándék.