Idáig sikerült kitartanom, de végül legyűrt az olasz dizájn.

Szerintem ez így is elég komoly teljesítmény ahhoz képest, hogy tavaly november 20-án történt meg a bummm. Amikor épp, hogy elkezdődött a Bányavirág a Játékszínben, a mellettünk ülő hölgy ájultan hanyatlott le a székéről, magával rántva a cuki, szőrmegalléros táskáját.

Az újabb impulzus pár héttel később, a Westend egyik kirakatából érkezett. Na ekkor már utána bogarásztam az ezmieznek és onnantól kezdve elindult a pro-kontra háború az agyam hátsó részében. Egészen idáig tartott, de most pont került a dolog végére azzal, hogy megvettem első tamagochi táskámat.

Mert bizony én úgy tekintek rá, mint egy házi kedvencre. Akit lehet szeretgetni, meg kényeztetni. Ünneplőbe,

nyáron napozóba öltöztetni,

strandra vinni,

ha hűvösebbre fordul az idő pulcsit,

kabátot,

dzsekit,

vagy bundát adni rá.

És legfőképpen: sokat kell sétáltatni.

A birtoklás örömén túl azért megint savanyú a szőlő: miért nem nekem jutott ez eszembe? Mint a chocoMe-nál, éppen úgy. Mert ez is egy hatalmas ötlet, ami szintén a SZEMÉLYRE SZABHATÓSÁG-ra és a VARIÁLHATÓSÁG-ra épít.

És míg a csokinak szélesebb a célközönsége, addig a táskának nagyobb a megtartó ereje.

Megvásárolod az alapszettet egy komolyabb összegért, aztán visszajársz újra és újra kisebb-nagyobb kiegészítőkért (ha van a kis r sugarú környezetedben olyan, aki szintén o Bag tulaj, neki –pontosabban a táskájának- még ajándékot is tőlük választasz). És 3-4 kis frincfrancból már össze is jött egy újabb táska ára – észrevétlenül. Ügyes, nagyon ügyes.

Az EVÁ-ból (etilén-vinil-acetát) készült táskát a 2009-ben alapított Full Spot cég forgalmazza. Kezdetben órák tervezésével foglalkoztak, de az átütő sikert az o Bag hozta meg számukra.

A táskákon kívül árulnak személyre szabható órákat

és napszemüvegeket is.

Valami azt súgja, nem most jártam náluk utoljára.