Pontosan tudom, hányszor és mikor szoktam egy évben kalácsot és lekvárt fogyasztani. Egyetlen ilyen alkalom van: az ózdi közös reggelik. Pedig szeretem, máskor valahogy mégsem.

De most ugye rákaptam a lekvárfőzésre, ráadásul megláttam ezt a receptet, és megszólított a kihívás. Mert szeretek macerás dolgokat kipróbálni, hisz azok hozzák az igazi sikerélményt.

Nagyon jól kezelhető tésztáról beszélünk, könnyű vele dolgozni (nem ragad, lisztezés nélkül is jól nyújtható). Egyedül a kakaó egyenletes eloszlatása macerás, de megfelelő ideig tartó gyömöszöléssel eltűnik a márványosság. Az igazán sziszifuszi fázis a 21 gombóc kiporciózása és egymásba csomagolása. Nem érdemes kapkodni vagy elslendriánkodni, mert nem lesz esztétikus a végeredmény.

Aki ettől a résztől hátrahőköl, annak a leopárd helyett a csigát ajánlom, ami aztán tényleg pikk-pakk elkészül foltoskához képest.

Olyannyira jól sikerültek, hogy komolyan elkezdtem játszani a gondolattal, hogy ezentúl nem csak Ózdon, máskor is.