Ezek a virágok jelentették számomra a mesterkihívást. Különösen azóta, amióta ilyen meleg van, és a vaj olyan gyorsan olvad, hogy szinte már ki sem kell venni előre a hűtőből a krém készítésekor.
Márpedig ide tartás kell, különben a krém egynemű trutyikupaccá folyik össze kinyomás után. Nagyon el kell találni a keménységét, mert ha meg túlhűtjük, beledermed a díszítőcsőbe és képtelenség kinyomni (nekem az jött be, ha a kb. 200 gramm habzsákba töltött krémet háromnegyed órára betettem a hűtőbe).
További neuralgikus pont a tapadás is, muszáj a sütiket lealapozni díszítés előtt.
Kipróbáltam többféle receptet, de mindig visszakanyarodtam a jól bevált vajkrémemhez. Mert ez a legkevésbé ölős, könnyű elkészíteni, jó tartást biztosít.
Szenvedtem még a színekkel is. Csak többszöri próbálkozás után találtam csak megfelelő zöld festéket a levélhez.
Amelyik nem kékes, vagy „levélzöld” létére nem libatermékre emlékeztet.
A fodrosnál már említettem, hogy hatalmas az orosz díszítőcsövek választéka. Nincs ez másként a virágos verzióknál sem.
Mondják persze, hogy jó minőségűt válasszunk, de én például nem tapasztaltam különbséget a drágán itt vásárolt, meg a jóval kedvezőbb árú innen származó szettem használhatósága között. És ha ugye szembe állítjuk a kettőt, hát zongorázni lehet az árbeli különbséget.
A sikerhez pedig a kulcsszó a gyakorlás. Leírhatok ilyen okosságokat, hogy a csövet a felületre merőlegesen kell tartani, egyenletesen, lassan kell nyomni, közben felemelni, de ezeket a finomságokat úgyis a kezünkkel kell megéreznünk.
Csakúgy, mint a nekünk megfelelő krémet. Mert kipróbáltam a készítők által csodálatosnak titulált több receptet, amik számomra teljesen használhatatlannak bizonyultak.
Mindezek ellenére érdemes küszködni szerintem, mert nagyon szép, már-már professzionálisnak ható végeredményt lehet velük elérni. Akár, mondjuk anyák napi meglepetésnek. De azt nem tagadhatom, hogy ez volt az a műfaj, amelyik a legjobban megdolgoztatott a cupcake-ek gyártása során.
Inspiráció innen, levél cső innen, zöld festék innen.