Számomra természetes velejárója utazásaimnak, hogy az útikönyvek elolvasásán túl nyakig merülök annak az országnak a kultúrájában is, ahová indulok.

Norvégia esetében nem is volt annyira könnyű dolgom, mert innen nézve nehéz szétválogatnunk, mi az, ami tőlük származik, még ha abban 100 százalékosan biztosak vagyunk is, hogy az adott dolog skandináv.

Ha hirtelen kell mondani párat, tuti, hogy ilyenek ugranak be, hogy IKEA, ABBA, Nils Holgersson, A tetovált lány, de ezek közül semmi sem norvég. Egyetlen biztos pont maradt: a norvég minta.

Rájöttem, hogy nagyon keveset tudok erről az országról, így nekiálltam pótolni hiányosságaimat.

Először térképeket kezdtem el böngészni, hogy bejelöljem rajtuk jövendőbeli célpontjaimat. Ez a tevékenység hamar kudarcba fulladt, ugyanis a nyugati tengerpart olyannyira szaggatott, hogy kevésbé részletes térképen képtelenség volt megtalálni a keresett helyeket a sok cikkben és cakkban.

A világtérképnél beértem annyival, hogy konstatáljam, jártam már közelebb is az Északi sarkkörhöz.

Aztán beszereztem egy brutál méretű, igazán részletes darabot,

amin már be tudtam azonosítani minden helyet, amit nyáron érinteni fogunk.

Ezzel indult a felkészülés. És hogy milyen eredménnyel zárult, arra az a szpesölsorozat fog választ adni, amit az elkövetkező hetekben, hónapokban fogok rátok zúdítani.

Általános tudnivalók

Norvégia nem a műemléki látnivalók országa. Középkori várakat, gótikus székesegyházakat csak elvétve találunk, de a reneszánsz és a barokk korból is alig van norvég építészeti emlék. Ezért nem a városokra kell a figyelmet koncentrálni (bár például Oslót, Bergent okvetlenül látni kell), hanem a mindenütt jelenlévő csodálatos táj szépségére.

Fehér tanyaházak és ősi gerendatemplomok, festői halászfalvak, zegzugos völgyek, meredek szakadékok, ezüstösen csillogó tavak, hófödte hegycsúcsok, pisztrángos hegyi patakok, sokezer parányi sziget, félsziget és a jégkorszak nagyszerű ajándéka, a vadregényes fjordok vidéke – ez az igazi Norvégia.

Norvégia egyike a világ legprosperálóbb országainak, kiegészülve egy fenntartható skandináv jóléti rendszerrel. Az országban egyaránt jelen van a liberális piacgazdaság, a kulcs szektorokat érintő nagymértékű kormányzati irányítás és állami tulajdon. Az ország rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, mint pl. kőolaj, vízenergia, faanyag.

Norvégia területe 323 759 km² (a szigetek nélkül). A tengerpartot fjordok tagolják, a szárazföldi részek több mint fele hegyvidék, a csúcsok némelyikét Európa legnagyobb gleccserei borítják. Az ország területének csupán 3%-a művelhető, 70%-a pedig lakatlan hegy, gleccser, tó és erdő. A hegyek és a csapadékos éghajlat miatt sokfelé találkozunk gyönyörű zuhatagokkal.

Területének majdnem a harmada az Északi sarkkörön túl fekszik. Itt már évente legalább egy olyan nap van, amikor a Nap nem nyugszik le, és legalább egy olyan, amikor egyáltalán nem kel fel.

Éghajlata összetett. A nyugati partoknak óceáni éghajlata van, ami a partok mentén északnak tartó Golf-áramlatnak köszönhető. Ugyancsak ennek köszönhetően, az éghajlati szélsőségek nem észak-déli irányban, hanem a tengertől való eltávolodás mértékében jelentkeznek. A folyók vízválasztó vonala közelebb van a nyugati tengerparthoz, mint a svéd határhoz. A vízválasztótól nyugatra óceáni, attól keletre kontinentális hatások érvényesülnek.

Szélsőséges az a kép is, amit a csapadékeloszlás adatai mutatnak: a nyugati parton, ugyancsak a Golf-áramlat hatására az évi mennyiség eléri a két-, sőt háromezer mm-t, míg a hegyekben az évi átlag mindössze 3-400 mm.

A télről egyébként Norvégiában soha nem felejtkezhetünk el, hiszen alig van olyan vidéke, ahonnan nem tűnik szembe nyáron is hóval fedett hegytető, vagy ahol ne látnánk havasokat, gleccsereket.

Nyugat-Norvégiában 2500 méter körüli hegycsúcsok is emelkednek, északabbra haladva a hegyek magassága csökken.

A legkülönbözőbb helyeken találkozhatunk édesvízi tavakkal. A legtöbb gleccser eredetű, vizét a hegyekből lefolyó olvadó hóból nyeri. Igen gyakori jelenség, hogy a kisebb-nagyobb terjedelmű tónak nincs lefolyása. Ennek, az Európa más részében csak kivételesen előforduló jelenségnek az a körülmény a magyarázata, hogy a jégkorszakban, s az azt követő időszakban, a mozgó, csúszó több száz, sőt esetenként több ezer méter vastag jégmező által kopaszra tarolt hegységek őskőzete már vizet át nem eresztő, tömör anyag.

Norvégia legnagyobb édesvízi tava a Mjøsa, Oslótól északra található. Felülete 369 km².

Külön kell szólni a fjordokról. A jégkorszakban Skandinávia volt az európai jégtakaró központja. Az évezredek alatt több ezer méter vastagra dagadt jégtömeg hatalmas súlyával csúszott át a hegyláncokon az óceánba. Útja során az alatta fekvő kőzetet alaposan lecsiszolta, a völgyeket kimélyítette. Az így kivájt völgyekbe a jégtakaró elolvadása után behatolt a tengervíz és létrejöttek Norvégia meredek falú, festői fjordjai. Helyenként 1000 méter magas hegyfal tornyosul a sokszáz méternyi mély, keskeny víztükrű fjord fölé. A 204 km hosszú, fenséges Sogne-fjord falai például 1308 méterre emelkednek a víz fölé.

A nyugati, sziklafalak között képződött fjordok érdekessége, hogy a víz medre mélyebb a középső részen, míg a torkolati tájakon gyakran több száz méterrel sekélyebb. Ennek magyarázata, hogy az elmozduló, csúszó jéghegy, amely korábban sziklát repesztett és sodort, a torkolatközelben a melegebb víz hatására maga kezdett el repedni és olvadni.

A hatalmas mennyiségű mozgó jégtömeg hegyet faragó ereje a magyarázata annak is, hogy a fjordokat nem jellemzi a völgyek szokásos „V” formája. A legtöbb fjord sziklafalát a jég úgy faragta-formálta, hogy a meredeken alázuhanó több száz méteres hegyoldal a közte elhelyezkedő víztükörrel „U” formát érzékeltet.

Norvégia a maga 5,2 millió lakosával az egyik legalacsonyabb népességű európai ország. A norvégok többsége a középosztály tagja. Miután az ország területe 4-szerese Magyarországénak, lakossága pedig a fele, a népsűrűség a miénk nyolcada.

Norvégia 18 fylke (kerület, megye) és 2 városi – Oslo, Bergen – közigazgatási egységre oszlik.

A norvég törvények szerint az 5000 főnél több lakossal rendelkező települések már városnak számítanak (hazánkban 10 000 fő a határ). A legnagyobb város - és egyben főváros - Oslo 640 ezer lakossal, ezt követi Bergen, Trondheim és Stavanger.

Európa legészakibb fekvésű városában, Hammerfestben az éjféli nap fénye nyáron 2 hónapig ragyogja be a tájat, míg télen 2 hónapon át szinte teljes sötétség uralkodik.

Az ország messzi, északi tájain körülbelül 50 000 számi él (korábban lappoknak hívták őket). Ez a bennszülött nép ma Norvégia legnagyobb számú etnikai kisebbsége. Közülük számosan még mindig hagyományos nomád életet élnek, rénszarvasokat legeltetnek.

A norvégok körülbelül 86%-a protestáns evangélikus-lutheránus vallású.

A ország hivatalos megnevezése: Norvég Királyság.

Kormányzati rendszere alkotmányos monarchia és parlamentáris demokrácia. Az állam feje a király, ő a fegyveres erők főparancsnoka, az egyház feje. Legfelső törvényhozó szerve a Storting nevű parlament. 165 tagja van, akiket 4 évenként választanak.

Pénzneme a norvég korona (NOK, jelenleg 34 Ft körül áll az árfolyama), váltópénze az øre (őre, mint azt keresztrejtvényekből már megtanulhattuk).

És hogy azzal zárjam, amivel kezdtem, lássunk egy rövidke összefoglalót a norvég mintáról is.

Minden ősszel, télen rendületlenül újra és újra belebotlunk. Miért ekkor és nyáron sosem? Mivel Norvégia alapvetően hideg ország északi volta lévén, elsősorban a téli divat meghatározója lehet. A norvég minta jellegzetes norvég népviseleti elemeket használ, belecsempészve az ország ismérveit, például a helyi élőlények közül a rénszarvast. Színvilágát tekintve a fekete-fehér kombináció dominál. Mivel nem nyári, vidám darabok, ezért a színek is ezt tükrözik: a sötétebb színeket részesítik előnyben a fekete mellett, így sok a barna, szürke és ezek különböző színárnyalatai. Néha azért némi élénkséggel, mondjuk pirossal dobják fel. Főleg pulóvereken, azon belül is elsősorban kötött, meleg, vastag darabokon jelenik meg.