Ahogy egyre beljebb haladtam a könyvek, blogok olvasásában, eszméletlen mennyiségű érdekesség ugrott rám bármely témával kapcsolatban. Ezek jó részét lejegyeztem úgy, ahogy találtam. Nem cizelláltam, nem is nagyon tematizáltam. Így született ez a cseppet sem szabályos, a legkevésbé sem patent szpesöl.

 

Május 17. – az alkotmány ünnepe – a legnagyobb norvég ünnep. Ilyenkor szerte az országban különféle rendezvényeket tartanak, és sok norvég hagyományos népviseletben (bunad) vonul ki az utcára.

Ezen az ünnepen minden ház fel van lobogózva, akinek nincs zászlótartója, az a virágágyásba tűzi a nemzeti lobogót, piros-fehér-kék virágokat tesznek a vázákba, bokrétát a kocsik hűtőrácsára.

A legnagyobb ünnepet Oslóban ülik, ahol fúvószenekarok (majdnem minden iskola rendelkezik ilyennel, ők vezetik a menetet) és sok ezernyi iskolás vonul végig a Karl Johans úton egészen a királyi palotáig, ahol a királyi család üdvözli őket.

Az iskolákban majálisokat szerveznek, vetélkedőkkel és játékokkal. A felvonulás után a családok beülnek kávézni, fagyizni. Szinte családi ünnepnek számít, hiszen délután általában összejönnek valakinél a családtagok. Teljesen mindegy, hogy milyen idő van, ez a program minden évben ugyanúgy zajlik le.

A végzős középiskolások, azaz a russök (rüssz), ezen a napon ünneplik meg, hogy befejezik a tanulást. Ekkor viselik utoljára a piros/fekete/kék kantáros nadrágjukat, amiben három hete járnak, ők ebben is vonulnak.

 

Az 1960-as évek végén kőolajat találtak az Északi-tengerben. Norvégia még mindig a világ egyik legnagyobb halexportőre, de közben a harmadik legnagyobb olajkitermelője is. Az olaj megtalálásával az addig is magas életszínvonal tovább emelkedett.

A magas adóknak köszönhetően az állam által biztosított ellátás kiváló minőségű, az életszínvonal pedig magas.

A megélhetési költségek viszonylag magasak, az áruk és szolgáltatások minősége általában első osztályú. Napjainkban a norvégok többsége valamelyik nagyobb városban él. A legtöbbjük azonban egy vidéki hytte (házikó vagy kunyhó) tulajdonosa, vagy legalábbis bérlője, és a hétvégéket és az ünnepnapokat itt tölti.

 

A Rimi, REMA1000, Kiwi nevű boltokban érdemes vásárolni. Vasárnap minden zárva van. A legalsó polcokon sokkal olcsóbb, de hasonló minőségű termékeket találunk. Az árak 3-4-szerese a magyarországiaknak.

 

A norvégok grillfüggő nép. A teraszok sokszor aránytalanul nagyok a lakásokhoz képest, hogy a kerti bútorokon kívül elférjen rajtuk egy grill is, ami a hóolvadással egy időben kerül elő és őszig nem is tűnik el.

 

Sok norvég elvből nem eszik makrélát, mert állítólag ők falják fel a tengerbe fulladt emberi tetemeket.

 

A norvégok rendkívül szeretik a kávét, Norvégiában a második legmagasabb a világon az egy főre jutó kávéfogyasztás, évi 160 liter.

 

A szeszesital árusítás állami monopólium. A sima boltokban nem, csak egy speciális üzletben, a Vinmonopolban lehet rövid italokat, bort, pezsgőt és a 3,5%-nál magasabb alkohol tartalmú sört kapni. Ilyen boltok csak a nagyobb városokban vannak. Az árak nagyon magasak az extra adók miatt. Ezek a boltok csak délután 4-ig vannak nyitva és este 8 után letakarják a sima boltokban is a sört, onnantól nem lehet árulni.

Az alkohol nagyon drága, egyrészt mert a politikusok nagy része úgy gondolja, ha olcsóbb lenne, akkor több alkoholista lenne, másrészt horribilis adóbevétel folyik be belőle.

Az emberek úgy mennek el szórakozni hétvégenként, hogy előtte otthon kicsit bemelegítenek (megisszák a megfelelő mennyiségű rövidet) és akkor már csak sört kell venni a szórakozóhelyen.

Ha buliba mennek, mindenki viszi magával az italát és abból más nem iszik, ha nem kínálják meg.

Jellemző még az is, hogy lejárnak hétvégente a Norvégia (Larvik) és Dánia (Fredrikshavn) között közlekedő komphoz. A hajón olcsóbban lehet alkoholt vásárolni és egy oda-vissza úton rendesen be lehet piálni (sokan ki sem mennek a városba, már mennek is vissza).

 

Kevés írott emlék maradt ránk a vikingek után. Elsősorban sírköveken és emlékműveken (csontokon és fémeken) található merev, egyenes vonalú, vésett jelek, amelyek inkább a varázslást, semmint a közlést szolgálták. Ezeket a különös jeleket rúnáknak nevezték. Ma már megfejthető a rúnaírás, minden jel értelmezhetővé vált. Skandináviában számos rúnajellel ellátott követ találtak.

A rúnaírás a régi germánok írása, amit a latin írás előtt használtak. A legrégebbi rúnasor 24 jelből állt. Az i.e. 100 és i.sz. 100 közötti időben keletkezett, valószínűleg a Keleti-tenger környékén. Legrégibb emlékei (sziklafeliratok, fegyver- és ékszerleleteken talált feliratok) az i.sz. II. század második feléből valók.

 

A norvég ábécé végén a norvég nyelv három különleges magánhangzót is tartalmaz: Æ, Ø, Å.

Az Å az egykori „aa” kettős betűt helyettesíti, amely manapság már csak nevekben és régi dokumentumokban fordul elő. Kiejtése a magyar o-nak felel meg. Az Æ-t e-nek, az Ø-t pedig ö-nek ejtjük.

Érdekesség még, hogy az o kiejtése u (ritkábban o), az u és az y pedig ü.

Így már értjük, miért ejtjük Peer Gyntöt „günt”-nek, Åset „ozé”-nak, Jo Nesbøt „ju neszbő”-nek, Oslót pedig „usló”-nak kellene.

 

A Nobel-békedíj egyike a hat Nobel-díjnak. Érdekessége, hogy míg a többi ötöt Stockholmban, ezt az egyet Oslóban adják át a Városházán, minden év december 10-én.

A díjat Nobel végakaratához híven azok kaphatják meg, akik sokat tettek a népek barátságáért, a fegyverzetcsökkentésért és leszerelésért, továbbá békekonferenciák szervezéséért. Eltérően más Nobel-díjaktól, a békedíjat kaphatja személy vagy szervezet is. 

A pénzzel is járó medál kiosztása, politikai természetéből kifolyólag, mindig is viták tárgyát képezte.

A Nobel-békedíj bizottságát a norvég parlament (Storting) jelöli ki. A testület pedig felkért szakértők (ezek között egyformán találni korábbi díjazottakat, nemzetközi jogászokat, a nemzeti díjbizottságok tagjait, egyetemi professzorokat és a bizottság saját tanácsadóit) által megejtett jelölések nyomán alakítja ki azt a listát, amelyből a Nobel-bizottság végül kiválasztja a győztest.

 

A norvégok azt tartják, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. Így aztán rengeteg praktikus ruházatuk van. Ilyen az általánosan ismert „norvég mintás pulóver”. Tiszta gyapjúból készül, finom meleg. Most már lehet olyan fonalat is kapni, ami nem szúr. Ha erre felveszi az ember az esőkabátot, vagy a széldzsekit, tökéletes téli viselet.

Minden téli olimpiára új mintával tervezik formaruhának. Aki szeret kötni, megveheti egységcsomagban a fonalat és kap hozzá olimpiai feliratot is, amit az ujjára kell felvarrni. Nagyon érdekesen állítják össze ezeket a pulóvereket: a minta miatt körbekötik, és nem csinálnak karkivágást. Amikor elkészül a pulóver, bejelölik az ujjai helyét és a jelölés mellett apró öltésekkel legépelik, majd bevágják a megfelelő hosszúságban.

 

A norvégok igen egészségtudatos emberek, és a kutatások szerint több mint 70 %-uk űz valamilyen sportot vagy más rendszeres mozgásformát. Az extrém sport Norvégiában hozzátartozik a jó modorhoz.

A „síelés” norvég eredetű szó, és a norvégok joggal tartanak igényt a sport feltalálásának dicsőségére. Olyan 4000 éves leletet találtak, ami már síhasználatról árulkodik. Ez a nemzet téli szenvedélye, és szinte soha nem vagyunk messze egy sípályától.

Norvégiában él egy olyan mondás, hogy a norvégok síléccel a lábukon születnek. Ez sok mindent elmond a sportolási szokásokról. Télen nincs olyan norvég, aki ne menne síelni három és hetven éves kor között, vagy amíg menni bírnak. Aki nem síel, az nagy valószínűséggel nem norvég. Nyáron nagyon közkedvelt a kerekes sílécéken való síelés, illetve a nordic walking, ami tipikus északi gyaloglási forma, sétabotok segítségével. Népszerű a kerékpározás, a golf, a szörf (évszaktól függetlenül) és mindenféle nyílt vízen végezhető sport. Nyáron a grillezés és túrázás a fő program. Nagyon sok időt töltenek a szabadban, az iskolákban első osztálytól hetente egyszer egész napos túra van a gyerekeknek is, ha esik, ha fúj, télen, nyáron.

Az oslói Holmenkollen-sísánc azt testesíti meg a síelésben, mint az operavilágban a milánói Scala. 1892-ben épült, 1982-ben felújították, 50 ezer embert tud befogadni. A sánc hossza 128 méter.

A téli olimpiákon elért sikereket tekintve Norvégia egyedülálló eredményekkel büszkélkedhet. Nem kevesebb mint 118 arany-, 111 ezüst- és 100 bronzérmet gyűjtöttek össze a skandináv ország sportolói (ez összesen 329 olimpiai érem!). A téli olimpiák sorozatának legeredményesebbike a mai napig az 1994-ben, Lillehammerben rendezett téli játékok, ahol a norvég versenyzők 26 érmet (ebből 10 aranyat) gyűjtöttek be, így az éremtáblázat alapján is az élen végeztek.

A téli olimpiákon legeredményesebb versenyzője Bjørn Dæhlie. Nyolcszoros olimpiai és kilencszeres világbajnok, ezzel minden idők legeredményesebb sífutója.

 

Norvégiában nagyon drága az üzemanyag, holott az ország a világ egyik legjelentősebb olajexportőre. 1 liter benzin 2017 márciusában 538 forintnak megfelelő norvég korona volt. A világon kevés más helyen drágább a benzin (Izland, Hongkong).

Az üzemanyagárak heti viszonylatban ingadoznak, általában hétfőn (pontosabban a hét első munkanapján) korán reggel, és csütörtök reggel is olcsóbb, mint máskor, átlagosan 10-15%-kal. Legtöbbször ezt a kereslet-kínálat ingadozásával és a raktározási kapacitással magyarázzák, az olaj aktuális világpiaci ára, illetve annak rövidtávú változása nagyon csekély hatást gyakorol a kutaknál olvasható árlistára.

 

Autópályán a megengedett sebesség max. 100 km/h, ami sima közúton 70-80-ra csökken, vagy 40-50-60 egy kanyar miatt. Mindenhol mérnek, szigorúan bírságolnak.

 

Európán belül Norvégiában adja az állam a legnagyobb támogatást az elektromos autók vásárlásához: elengedik az ÁFÁ-t, elmarad az új autó regisztrációs adója, ingyenes a parkolás, felmentést kapnak egyes úthasználati díjak megfizetése alól, és Oslóban használhatják az autóbusz-sávot. Az Oslóban működő töltőhálózat jelenleg kb. 3500 (2014-es adat) nyilvános töltőpontból áll, melyek közül sok ingyenesen használható. 2025-re ki akarják tiltani Norvégiából a benzines és dízelautókat.

 

A norvégok rendkívül büszkék a gyümölcsfáikra. A május végi, június elejei almafavirágzás szinte nemzeti ügy. Az újságok első oldalon, képekkel és rajzokkal díszített cikkekben írnak az eseményről, a turistairodák pedig kirándulásokat szerveznek a tenger menti völgyek e látványosságához.

 

Habár őrzik a régi hagyományokat, Norvégia egyike a világ leghaladóbb országainak a környezetvédelmi kérdéseket, a nemek közötti egyenlőséget és az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényeket illetően.

 

A norvégok nem türelmetlenkednek. Az országban elterjedt szólás: Ting tar tid („A jó dologhoz idő kell.”) az útépítésre éppúgy áll, mint az áruházi kiszolgálásra. A sörcsapolásra viszont nem. Nagyon kevés szénsavval mérik a sört, s ezért kevesebb mint 15 másodperc alatt megtelik a korsó – fizetni pedig azonnal kell érte.

 

A norvégok csak síráskor használnak papírzsebkendőt, az orrukat szívják. Mindenki. A királyné is.

 

Norvégiában február 2. vasárnapja anyák napja.

 

Nagyfokú tisztaság jellemzi mind a városokat, mind a vidéket.

 

Drágább a pizza, ha a helyszínen eszed, hisz mosogatni kell utánad, ami pénzbe kerül, akkor is, ha telefonon rendelsz házhoz szállítást, hisz a benzin is pénz, a hűtött üdítő drágább, mint a hűtetlen, külön kijelölt és kiépített horgászhely van mozgássérülteknek, az adóbevallásnál levonható a munkába járás költsége, stb. stb. stb.

A felsorolás most véget ér, de az ajánló nem. A hosszadalmas kutakodás során különösen azokat a blogokat szerettem, amelyekkel kinn élő magyarok szemén át pillanthatunk be a norvég szokásokba és hétköznapokba.

Számtalan érdekes, megdöbbentő, irigylésre méltó tény és körülmény. A becsületesség, a bizalom, az összetartás, a bevándorlók iránti tolerancia árad ezekből a beszámolókból. Aki gyereket akar például örökbefogadni, annak importálnia kell (többek közt tőlünk), mert náluk nem keletkezik fölösleg (nem szokás elhagyni, lemondani róluk). Az óvodákban 4 gyerekre jut egy nevelő, de akinek még több segítségre (nyelvi vagy egyéb felzárkóztatásra) van szüksége, amellé kiutalnak egyet, külön csak neki. Persze ott sincs lazacból a kerítés. Sokat küszködnek az időjárás miatt, de az orvosi ellátás körül is akadnak gondok. Ezekkel a mélységekkel persze egy, az országon végigszaladó turista nem találkozik, hisz a szűkre szabott idejében csak a felszínt tudja karcolgatni, viszont engem ezek a dolgok is rendkívül érdekelnek. Ezért ajánlok néhányat ezen blogok közül, böngészhessen rajtuk, aki további infókra kíváncsi. Többre, mint amit én most megosztottam veletek.

Elsőként két olyan blogra hívnám fel a figyelmet, amelyek 2-3 évet ölelnek fel az illető hölgyek kiköltözése után. Sajnos mindkettő hirtelen szakadt meg, pedig én szívesen olvastam volna őket tovább, mert mindketten nagyon jó stílusban írtak, intelligens meglátásokkal. Egyikük egy orvosnő, aki elsősorban a kinti egészségügy helyzetébe és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeibe enged bepillantást.

A másik hölgy (szerintem korábbi pedagógus) pedig lenyűgöző műveltséggel és fergeteges humorral írta le kinti tapasztalatait.

A következő kategóriába tartozók életét kiköltözésüktől (11 és 4 év) a mai napig követhetjük figyelemmel. Idővel hígul a történet, túlsúlyba kerülnek a személyes momentumok, kevesebb a norvég vonatkozás, de az első kb. 3 évüket mindenképp érdemes elolvasni.

Egyiküknek már kinn született 2 gyereke, másikuk egy autista kisfiúval érkezett Norvégiába. Állás- és lakáskeresésükről éppúgy beszámolnak, mint például a gyerekek óvodai és iskolai élményeiről.

Utolsóként egy olyan hölgy írásait ajánlom, aki 20 éve él kint (blogja csak 7 éves), így ő már kvázi bennfentesként szemléli az eseményeket. Nála - a többiekkel ellentétben- az aktualitásokon felül olvashatunk történelemről, mitológiáról, étkezési szokásokról, stb. Főként az első 2 év termésére érdemes koncentrálni, mert utána túlsúlyba kerülnek a receptek és a patchwork takarók.

Végül pedig jöjjön egy gyűjteményes oldal, ahonnan elindulva újabb és újabb érdekességek, linkek irányába haladhatunk tovább, ha igényeljük.

 

2017.06.05. 11:09, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés