Az úgy volt, hogy fakadt a rügy Abasáron. Aminek szentelnek egy fesztivált. Kis község-kis fesztivál. Aranyos, de egy hosszú hétvégét nem visz el a hátán. Ezért kellettek a hideg helyek.

Az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett. Hideg, és eső, eső hátán. Mondta a meteorológia. El is kapott minket egy jó nagy zuhé az M3-ason, de mikorra a találkozási ponthoz értünk, addigra túl voltunk az egészen.

Gyöngyösön kezdtünk a Szent Bertalan plébániatemplom kincstárában. Az Almásy család egykori palotájában nem csak művészi értékű ötvös tárgyakat, kelyheket, talpas kereszteket, ereklyetartókat és úrmutatókat őriznek, hanem miseruhákat, képeket, könyveket és szobrokat is.

A múzeumban kiállított ötvöstárgyak az Esztergomi Főszékesegyház kimagasló értékű kincstára után az ország második leggazdagabb gyűjteményét alkotják. A gyöngyösi kincstárban kiállított 43 ötvösműről, közte 12 középkori, illetve reneszánsz liturgikus tárgyról sokáig nem lehetett tudni, hogy a vészes háborús időkben hova rejtették el őket. Sok évvel a háború után – a még élő, utolsó szemtanú vallomása alapján – az 1960-as évek elején derült ki, hogy a Nagytemplom egyik lépcsőzete alatti üregbe rejtették a legértékesebb tárgyakat, akkor találták meg hiánytalanul a megmentett darabokat. 

Kaptunk vezetést, és bemehettünk az ötvösműhelybe is, ahol a restaurátor bácsi patent nyilvántartásában, before-after képeken megmutatta, hogyan is kell elképzelni az ő munkáját. Kedvenceink a filigrán díszítésű kelyhek voltak, amelyek amúgy a gyűjtemény legrégebbi darabjai.

Ezután átsétáltunk a Nagytemplomba, ahol a sekrestyés bácsi vett kezelésbe bennünket. Mesélt a templom történetéről, ránk sózott egy ismertetőt is, de legszívesebben és a legnagyobb átéléssel a csodákról beszélt. A sok meggyógyult betegről, akik hálájuk jeléül felaggatták érintett testrészük szimbólumát a Mária festményre (jól látható, hogy felülreprezentált a „szívesek” aránya a térségben), illetve a megtért kommunista feleség igaz történetét is megosztotta velünk. De egyrészt átkozottul hideg volt a hatalmas templomban, másrészt nem voltunk értő közönsége (a csapat szinte kivétel nélkül meggyőződéses ateistákból és materialistákból épül fel), így szép finoman kifelé araszoltunk, miközben ő bőszen bizonygatta, hogy „és ez mind igaz”.

Hogy azért a tanok ne vesszenek teljesen kárba, és hogy az ismertetőért kiadott pénz se menjen pocsékba, kivonatolom nektek a tudnivalók lényegét.

A Szent Bertalan templom elődje 1301-ben már állt. Az árpád-kori templomot Csák Máté 1320-ban felgyújtotta. 1350 körül átépítették.

A XV. század második felében a város földesurai gótikus stílusban építik át, s a Szent Bertalan templom korának egyik legnagyobb csarnoktemploma lett. Hatszögszerkesztésű, tengelypilléres, karzatos kialakítása Magyarországon egyedülálló volt.

A török időkben többször leégett. 1746-56 között barokk stílusban teljesen átépítették.

A hatalmas tornyok utólag épültek az oldalhomlokzatok mellé és az oromfal síkjából is kilépnek.

1815-ben mindkét tornyot pompás barokk sisakokkal koronázták meg. Ezek 1917-ben a nagy tűzvész áldozatai lettek. A mai toronysisakok, a huszártorony és a sekrestye a tűzvész után épültek.

Szent Bertalan apostol Jézus Krisztus 12 apostolának egyike. Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. „Fizetsége” az lett, hogy megnyúzták, majd lefejezték. Michelangelo úgy ábrázolja őt a Sixtusi kápolnában megfestett Utolsó ítélet című képén, hogy egyik kezében kést tart, a másikban saját bőrét.

Koporsóba zárt testét négy másik vértanúval együtt elsodortatták a tenger vizével. A koporsók Lipari szigetén értek partot.

III. Ottó császár vitette Rómába az ereklyéket 938-ban, ahol a Tiberis szigetén templomot építtetett Szent Bertalan tiszteletére. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

Szent Bertalan ünnepét augusztus 24-re vették fel a római naptárban.

Éhesen és átfázva vettük célba a Feketerigó éttermet Mátrafüreden. Ez igazából számomra jelentett nosztalgikus flashbacket a gyöngyösi főiskolás éveimre, amikor is többször megfordultam ezen a kis családias, kockás abroszos helyen. Bár némileg modernizálták, most sem csalódtunk, házias ízű, finom, olcsó ételeket kaptunk nagyon gyorsan.

Ebéd után átsétáltunk a közeli Palóc néprajzi gyűjteménybe. A mátrafüredi régi általános iskolában található a 29 darab palóc baba, amelyek az egykori ünnepi és hétköznapi viseletek keresztmetszetét adják. Vannak történelmi babák is, amelyeken keresztül a magyar történelmi öltözeteket kívánják bemutatni, továbbá a régi paraszti életmódot tükröző berendezési tárgyakat és eszközöket.

Itt is kaptunk vezetést, amiből megtudtuk, mikortól kezdtek el bugyit viselni a palóc nők (onnantól, hogy elkezdtek néptáncos fellépésekre járni és az emelt színpadon be lehetett kukkantani a szoknyájuk alá), illetve rengeteg érdekességet a régi vidéki életformáról.

Általánosságban elmondható, hogy rendkívül kedvesen fogadtak bennünket az összes múzeumban, mindenhol rengeteget hozzátett a látottakhoz az a tudásanyag, amit a kiírásokon túlmenően megosztottak velünk.

De hát bizony itt is átkozottul hideg volt és innen is szinte futva menekültünk ki a sok érdekes látnivaló ellenére. És miután maradt még egy restanciánk, újra Gyöngyös felé, a Mátra Múzeumba vettük az irányt.

A klasszicista Orczy kastélyban kapott helyet közel fél évszázada a Mátra Múzeum.

Orczy István 1708-ban lett birtokos Gyöngyösön. Fia az egykori majorság helyén 1769-70-ben „U” alaprajzú barokk kastélyt építtetett, amit az ő fia 1826-ban klasszicista stílusban építtetett át.

Leányági örökösödés révén a birtokok a Wildburgok tulajdonába kerültek. Az 1930-as évek közepén Wildburg Arthúrné eladta a kastélyt a városnak.

1984-től kezdve a Mátra Múzeum fokozatosan alakította ki nagy érdeklődésre számot tartó állandó kiállításait.

2000-ben kezdődött meg a kastély majdani felújítását célzó munka. A régészeti munkát követte a kastély épületének műemléki feltárása. Emellett zajlott az egykori angol kert megmaradt részének revitalizációja is. A kert észak-keleti szegletén állt egy neogót üvegház, az orangerie. Ennek helyén alakították ki a természettudományi pavilont kiállításokkal és pálmaházzal. A kiállítás egy hatalmas fa részei mentén mutatja be a növényvilág függőleges szervezési szintjeinek élővilágát (talaj-és gyökérszint, gyepszint, lombkoronaszint), amelyeket hatalmas tárlókban állítottak ki.

A kastélyban pedig helytörténeti (a Múzeum emeletének öt barokk termében Gyöngyös történetével, az ott élő emberek mindennapi életével ismerkedhet a látogató), vadászattörténeti kiállítás látható (négy teremben trófeákat, művészeti alkotásokat, fegyvereket, a lőszerkészítés eszközeit, a vadász felszerelési tárgyait tekinthetjük meg), továbbá ásványok és ősmaradványok kerültek kiállításra.

A terület állapota nagyon kellemes meglepetéssel töltött el. Itt is jártam anno, de egy málladozó, lepusztult komplexum képe élt az emlékeimben. Ezzel szemben most egy rendezett, szépen felújított környezet fogadott bennünket.

Itt már szorított bennünket az idő, mert lassan zárni készültek, plusz Hajni anyukája is jelezte telefonon, hogy a ganca elkészítése célegyenesbe fordult. Így Abasár felé vettük az irányt. Mert alapvetően innen indult az egész: Hajni meghívott bennünket a szülői házba, amely Abasáron található, ahonnan a család származik, és ahol ő is felnőtt.

Abasár Budapesttől 90 km-re fekszik, a Mátrai borvidék meghatározó települése. Itt található Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermesztő vidéke, a Sár-hegy.

A környék már i. e. 2500 körül lakott volt. A település eredeti neve Saár volt, először 1261-ben említették. 1901-től lett a neve Abasár.

Egészen 1522-ig az Aba nemzetség birtoka volt, ők I. Istvántól kapták ezt a területet. Magát a falut Csaba nádor és fia, Aba Sámuel alapították.

Aba Sámuel Magyarország harmadik királya volt, 1041–1044 között uralkodott. Szent István művének örököseként, folytatójaként tartják számon, aki a független magyar állam megőrzéséért és a kereszténység elterjesztéséért harcolt.

A település egyházi központ is volt, Aba Sámuel udvarháza bencés monostorként működött, kör alakú kápolnájának maradványai ma is láthatóak.

Aba király halálának körülményei nem tisztázottak. Holttestét először Feldebrőn helyezték nyugalomra, majd az Abák átvitték „saját földjére”, Abasárra és az udvarház területén temethették el. A király meg nem talált sírja a legendák és a szakemberek szerint is Abasáron rejtezik.

A település központjában található Bolt-tetőn egy 2006-ban kezdődött ásatás sorozaton megtalálták a király palotájának kitűnő állapotban lévő maradványait.

Az abasáriak életét a honfoglalás óta meghatározza a szőlőművelés és borkészítés, a múlt század elejétől a szőlőoltvány termelés, mely máig a falu fő profilját adja. A főként illatos fehér borairól ismert faluban számos pince található.

Abasár nemcsak a boráról híres, hanem különleges, állandó hőmérsékletű borospincéiről is, melyek még a Mátrában is kuriózumnak számítanak.

A Pincék során található pincék egyen típusúak: négyzetes alaprajzú borháza „ternáca” kőből rakott, az innen mélyebbre vezető „torokkal” együtt, ahonnan lépcső vezet a még mélyebben húzódó „ágba”. Ezt már nem kőből rakták, hanem a természetes kőzetbe, sziklába vágták.

A borház bejárati falát hatalmas kváderkövekből építették, az ajtó keretét pedig félköríves kövekből állították össze. Az abasári szőlőkben, egy kivételével, jellemzően nincsenek pincék, azok a pincesorokon találhatóak.

Az abasári gyurgyalag 2013-ban az ország madara lett (sajnos élőben nem, csak kitömve láttuk a Mátra Múzeumban).

Nos ide érkeztünk meg este felé, Hajnics szüleinek zegzugos, Ron Weasleyékre emlékeztető házába. Elmondásuk szerint a ház egy sablon terv szerint épült a 80-as évek elején, amit készen lehetett megvásárolni. Szinteltolásos, így belülről sokkal több emeletet, felfedezésre váró helyiséget tartalmaz, mint azt kívülről gondolnánk.

Fantasztikus kedvességgel és terülj-terülj asztalkámmal fogadtak bennünket, köztük a már emlegetett gancával, amit a Konyhafőnökben történt említése óta szerettem volna megkóstolni (nagyon finom volt).

Vacsora után nem volt nyugtunk. A településre befelé menet ugyanis megláttuk a Presszó nevű műintézményt (értsd krimót), ami kedvező árú koktélokkal hirdette magát. Így felkerekedtünk, hogy végigkóstoljuk eme csodálatos választékot. Mondhatom, borzasztó volt egytől egyig. Olcsó, viszont rossz. Ellenben a környezettanulmány minden pénzt megért: szakadt pultos néni és illuminált közönség, akik minket fürkésztek, mint eddig nem látott gyüttmenteket, mindez egy Breakfast at Tiffany’s mintás tapétájú,

bőrkanapés helyiségben…hát szürreális élmény volt.

Másnap reggeli után a kisnánai várba indultunk.

Kisnána az Aba nemzetség birtoka volt. A 13. század elején az Aba nemzetségből született meg a Kompolti család, ennek egyik ágán Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokát. Péter az utolsó Árpád-házi uralkodók és Károly Róbert alatt hatalmas vagyonra tett szert, és magas udvari méltóságokat is betöltött, királynéi tárnokmester volt. Vagyona lehetővé tette, hogy várat építsen.

A vár végzete Móré László nevéhez köthető, aki rablótanyává züllesztette. Portyázásai célpontja a török kereskedők voltak. A budai pasa 1543-ban megelégelve a fosztogatást, haddal támadt a kisnánai várra, és leromboltatta.

1560 után már nem állították helyre, így építőanyagként szolgált a környék lakosainak. Mai állapotában jól kivehető a gótikus templomtorony, és a palotaépület.

A vár romjait az 1940-es években takarították ki, amikor leventék gyakorlóteret alakítottak ki a helyén.

2010-2011-es rekonstrukciója után új, látogatóbarát, interaktív szolgáltatásokkal bővült. A kronoszkóp például azt mutatja meg, milyen lehetett több száz éve.

Falai alatt nyaranként látványos várjátékokkal idézik fel a letűnt múltat.

A várban található egy két éve megtalált, mintegy 15 millió éves, négymázsás opál is.

A vár tövében, 1880-90 között épült szlovák parasztház látható, amelyet 1971-ben restauráltak. A tájház, berendezési tárgyaival, a korabeli paraszti életet mutatják be.

Kifelé jövet megtámadott minket Lizi néni, aki lekvárok által inzultál. Ennek lett is foganatja, hisz nehéz ellenállni mind a mag nélküli bogyósgyümölcs lekvároknak, mind akár a BOSZI nevű bodza-szilva kombónak.

Abasáron beugrottunk Hajni húgáékhoz útbaigazításért következő programunkhoz. Váratlan betoppanásunk ellenére maximális szívélyességgel fogadtak és secperc alatt fantasztikus pálinka-sajt kóstolót rittyentettek nekünk.

Ezután ellátogattunk a Méheskertbe, ahol megismerkedtünk a méhek életével, fincsi mézeket kóstoltunk és vásároltunk is persze. Szerintem az egyik legjobb programunk volt ez az összes közül.

A Méheskertet üzemeltető Szabó Méhészet 2011-ben jött létre. Az Országos Mézversenyen rendszerint jó minősítést szereznek termékeik (2012-ben például az Év Méze vegyes virágméz kategóriában).

Ebéd után elindultunk rügyet fakasztani.

Elsétáltunk a pincék érintésével a Kapásházba, amelyet Hajni régi tanárnője mutatott be nekünk.

A ház a hagyomány szerint kétszáz éve épült. Falai vályogból készültek, nyeregteteje náddal fedett. A tájház őrzi Abasár szőlőműveléshez kapcsolódó tárgyi emlékeit, továbbá a századfordulós summás-kapás család életmódját, és a monostor emlékeit mutatja be.

Itt csatlakozott hozzánk Hajni barátnője, Eszter és elindultunk végre inni.

Elég szolidan adtuk elő, nem mentünk végig a programfüzet által kitűzött 10 vagy 11 pincén, mert nagyon fáztunk. Inkább hazamentünk és meghallgattuk Eszter beszámolóját iráni útjáról.

Másnap reggeli után betoppant Hajni unokahúga, Juli teljes harci egérke jelmezben és elkísért bennünket a gyöngyösi állatkertbe. A kis alapterületű, magánkézben lévő állatkert viszonylag gyorsan körbejárható, de van azért benne néhány érdekes állat és lehet simogatni is.

Ebéd előtt még elsétáltunk a Kővágó pincesorra és a Sár-hegy lábánál fekvő szőlőtőkékhez.

A szuper hétvége a kerti sátorban elköltött nagy, közös ebéddel zárult, stílszerűen, bekapcsolt radiátorokkal az asztal alatt.

2017.07.11. 14:30, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés