A vajkrémtől való elszakadási törekvésem elsőként a mascarpone felé sodort.

Számtalan receptben találkoztam vele úgy, hogy szebbnél szebb formákat alakítottak ki belőle. Bonyolultabbak (például virágok) készítésére persze nem alkalmas, ahhoz nem elég stabil. Viszont alternatíva lehet azok számára, akik nem szeretik a vaj ízét, vagy nehéznek találják a vajas krémeket. De vérmes reményeket azért ne tápláljunk, a mascarpone se éppen a könnyű műfaj képviselője. Épp ezért tejszínnel lazítottam. Háromféle krémet készítettem: tisztán mascarponéból, 1:1 arányban (100 g+1 dl+0,5 zacskó habfixáló+20 g porcukor) és 2:1 arányban (200 g+1 dl+0,5 zacskó habfixáló+30 g porcukor) tejszínhabbal keverve, mindegyikbe 10%-nyi porcukrot szitálva. Meglepődtem, hogy a szobahőmérsékletű mascarponét milyen szép habosra lehet keverni önmagában is.

Kezelhetőség szempontjából nem volt köztük különbség.

Ízre nálam az 2:1 arányú keverék lett a nyerő, mert az 1:1 arányú már túl tejszínes, a sima pedig nagyon natúr, nagyon semleges volt. Viszont mivel nagyon szeretem a vaj ízét, ezért én még mindig arra a vonalra szavazok.

Maga a sztracsis muffin két dolog miatt érdemel említést: egyrészt mert egyszerű, gyorsan elkészíthető és nagyon finom. Másrészt ez volt az egyik első recept, amivel elkezdtem a cukrászkodást.

Következő alkalommal megnézzük, mi sül ki abból, ha összeeresztjük a vajat és a mascarponét.