Meglepődtem, hogy milyen kevés anyagot találtam egyik kedvenc művészeti ágammal kapcsolatban. Így marad néhány kevésbé ismert festő, és persze a nagyok munkásságának bemutatása. A teljesség igénye nélkül.

 

Johan Christian Dahl (1788-1857)

A norvég tájképfestészet megalapítója.

Az első nemzetközi súlyú norvég festő volt, a nemzeti romantikus stílus úttörője és korának egyik legnagyobb tájképfestője.

 

Lars Hertervig (1830-1902)

Szegény családból származó festő, mentális és pénzügyi problémákkal küzdött, élete a szegényházban ért véget.

Művészi áttörése posztumusz történt az 1914-es christianiai kiállításán, amelyet halála után 12 évvel rendeztek.

Jon Fosse 1995-ös Melankólia című regényével hódolt emlékének.

 

Hans Dahl (1849-1937)

A norvég fjordok festője. Képein feltűnnek Norvégia nyugati részének napsütötte tájai, mosolygó, népviseletbe öltözött lakosai.

 

Edvard Munch (1863-1944)

A modern norvég festészet leghíresebb képviselője. Hatalmas életműve a századvég törekvéseinek iskolapéldája. Megtalálhatók benne a naturalizmus, az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, a szecesszió jegyei, néhány jelentős alkotása pedig már az expresszionizmus előfutárává avatták.

Leghíresebb képe a Sikoly, melyet a világ legismertebb műalkotásai között tartanak számon. Művei a tolvajok körében is igen népszerűek.

Apja, Christian Munch orvos volt. Édesanyja, Laura Cathrine Munch tuberkulózisban halt meg, amikor Edvard 5 éves volt.

Ez édesapját nagyon mélyen érintette, innentől visszavonultan, magányosan élt, az őrületet súroló vallásos és szorongásos rohamoktól szenvedett. Edvard 14 éves volt, amikor nővére, huszonéves, amikor apja és öccse is meghalt, egyik húga pedig megőrült. Maga Munch is labilis alkat, nikotinfüggő volt, alkoholproblémákkal küzdött, többféle pszichés betegségtől szenvedett.

Édesanyja halála után a család irányítását a nagynénje vette kézbe, aki maga is festő volt. 1879-ben Munch műszaki iskolába került, mérnöknek készült, de gyenge egészsége miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1881-ben beiratkozott a christianiai Királyi Művészeti Iskolába. 1882-ben hat másik fiatal festővel kibérelt egy műtermet és részt vett egy csoportos kiállításon. 1885-ben Párizsba látogatott, tanulmányozta a Louvre festményeit, megismerte Manet munkáit. A beteg lány című, első jelentősebb munkáját (amit szeretett nővére haldoklására visszaemlékezve festett) megdicsérte Christian Krohg, aki 1882-ben tanította Edvardot.

Pubertás (1886) című képe saját korában kivételesen botrányos festménynek számított, hiszen a társadalmi „jó ízlést” képviselő polgári közönség nem volt hozzászokva olyan ábrázolásokhoz, amelyek fiatal lányokat láttatnak meztelenül, rámutatva az életkori sajátosságaikból fakadó kiszolgáltatottságra, szégyen- és szorongásélményre, melyek ezeket az időket egészen áthatják az ő életükben. E képével a festő egy jelentős tabut döntött le, s ezek után már szabad útja volt a serdülőkor kényes kérdéseinek ábrázolásához. Képéről a nő nemi ébredésének döbbenete árad.

Találkozott a Christianiai Bohémokkal, akiket Hans Jaeger író vezetett és a szabad szerelmet hirdették. Első szerelmi kapcsolata is innen dátumozható Milly Thaulow-val, egyik barátja feleségével.

1889-ben nyílt meg Munch első önálló kiállítása Norvégiában. Októberben állami ösztöndíjjal beiratkozott Párizsban Léon Bonnat-hoz. Közben meghalt az édesapja. 1890-ben hazautazott, majd ismét megújította ösztöndíját. Második útján azonban reumás lázat kapott és hónapokat kórházban kellett töltenie. 1892-ben otthon megtartotta második önálló kiállítását, amely a helyi kritikusok körében felháborodást keltett, viszont figyelemre méltónak találta Adelsten Normann, a Berlini Művészek Szövetségének igazgatója. Meghívta a kiállítás anyagát Berlinbe. Az azonban ott is botrányt kavart, mivel a szervezet tagságának ízléséhez a képanyag túl radikális volt. A kiállítást egy hét múlva bezáratták. Munch kihasználta a nyilvánosságot. Kibérelt egy lakást a Friedrichstrassén és a norvég zászlóval vonta be a bejárat feletti részt. Letelepedett Berlinben és közben körbeutazta Németországot és Skandináviát. Elszegényedett és az utcára került, miután kitették bérelt lakásából. Ezután sikerült támogatókat szereznie. Új baráti kört talált. A berlini csoport központjában a lengyel író, Stanislas Przybyszewski és felesége, Dagny Juel állt. Dagnyba, a fiatal zeneszakos diáklányba ekkor egyszerre volt szerelmes a férje, a színdarabíró Strindberg, a művészetkritikus Julius Meier-Graefe és Munch. Másik viharos szerelmi ügye 1893-ban egy gazdag christianiai borkereskedő leányával, Tulla Larsennel esett meg. Szakított a hölggyel, és másik faluba költözött. Egy éjjel barátai átmentek hozzá, hogy közöljék vele, a leány haldoklik, és még utoljára látni kívánja. Munch átsietett hozzá, megérkezésekor a lány az ágyban feküdt, gyertyákkal az oldalán. Amikor meglátta Edvardot, felpattant az ágyból és közölte, hogy csak színjáték volt. Egy revolver is előkerült, amivel megfenyegette Munchot, hogy jöjjön vissza hozzá. Dulakodni kezdtek, a pisztoly elsült és a lövés bal keze középső ujjának utolsó percét leszakította.

1893-ban készült legismertebb műve, a Sikoly, a kozmikus erejű félelem megjelenítése. A vérvörös ég alatt egy fájdalmas arcú alak látható, a háttérben szereplő táj az Oslo-fjord Ekeberg hegyéről nézve Oslóban.

Munch a témát többféle technikával is feldolgozta.

A fenti példány a Norvég Nemzeti Galériában látható. 1994-ben ellopták és több hónappal később szerezték csak vissza. 2004-ben a Sikoly egy másik verzióját lopták el a Munch Múzeumból, ezt csak 2006-ban találták meg.

Az 1893 és 1910 között négy példányban készült Sikoly az expresszionizmus egyik fő műve. Az egyik képet 120 millió dollárért (33,3 milliárd forint) árverezték el 2012-ben.

Berlinben kezdett dolgozni Az élet fríze című, az életről, a szerelemről és a halálról szóló festménysorozatának motívumain. Ennek darabjai A hang, A csók és a Madonna című képek is a nő és a férfi bonyolult, olykor ambivalens kapcsolatának sajátos ábrázolásai. Munch jól ismerte a szerelem gyötrelmét, harmonikus kapcsolatban nem nagyon volt része.

Madonna című művének egy másik változata a katolikus ikonográfia kedves emlékű női alakja helyett egy „bukott nőt” ábrázol, kígyózó ondósejtekkel körülvéve.

1894-től litográfiákat is készített, kísérleti terepnek tartotta a grafikát.

1897 környékén egy szimbolista körhöz csatlakozott. Teljesítménye csodálatraméltó volt ebben az időben. 1892-1909 között 106 alkalommal volt kiállítása Skandináviában, Európában és Amerikában is.

Képeinek visszatérő motívuma a halál, az elmúlás. Ezeken a művein gyerekkori élményeit dolgozta fel (A halálos ágynál, Halál a betegszobában).

Az anya halála (1900) egy édesanya haláláról, s a gyászról szól, illetve arról, miképp nehezedik ez a korán érkező teher a kislányra. Kezeit fejéhez emelve demonstrálja, hogy nem akar tudomást venni a történésekről.

A christianiai Nemzeti Galéria 1899-ben megvásárolta két képét. 1908-ban a Norvég Királyi Szent Olav Rend lovagjává ütötték. Ekkorra már Munch egészsége nagyon leromlott az alkohol és a rengeteg munka hatására. 1908-ban idegösszeroppanást kapott Koppenhágában. Bevonult egy pszichiátriai klinikára, ahol 8 hónap alatt leszokott az alkoholról.

1909-ben végleg letelepedett Norvégiában. Christiania mellett birtokot vásárolt és ott élt hosszú élete végéig. Termékenysége megmaradt, gyakran használt új motívumokat.

Gyógyulása után az oslói egyetem aulájának kifestését kezdte meg, fő motívuma az allegorikus képekkel körülvett Nap lett.

1902-ben vásárolt Kodak gépével készült felvételeinek leggyakoribb témája a művész maga. A hosszú záridő használatának köszönhetően Munch alakja szinte átlátszóvá válik, a nagy kísérletező kedvről árulkodó képeken a művész szellemként bolyong alkotásai között.

Az 1930-as években látása a jobb szemében jelentkezett vérzés következtében ideiglenesen zavarossá vált. A rendellenességet Munch vérbeli modern alkotóként vizsgálta és építette be művészi gyakorlatába. A szemében keletkezett vérrög okozta vakfolt – amelyben többek közt egy madár alakját vélte felfedezni – különös formákat, asszociációkat hozott művészetébe. Ekkor készült rajzaiban, akvarelljeiben a folt központi motívummá válik, amely olykor elfedi, elhomályosítja a valóságot, máskor viszont különleges víziók kiindulópontjaként szolgál.

1937-ben számos Munch képet eltávolítottak a német múzeumokból a "degenerált művészet" elleni náci kampány jegyében, és Norvégia német megszállása idején megszakított minden kapcsolatot a németekkel. 1943. december 19-én Ekelyben lévő háza ablakai betörtek, amikor a közeli német fegyverraktárt felrobbantották. Munch fagyos időben idegesen fel és alá járkált kertjében, megfázott és ezt nem tudta kiheverni. Hörghurutban halt meg 80 éves korában 1944. január 23-án.

Edvard Munch az expresszionizmus egyik első képviselője volt. Művészetét szorongás, elvágyódás, pesszimizmus és borzalomlátás jellemzi. Németországi tartózkodása alatt egyértelműen vezető egyénisége lett a szecessziós mozgalomnak. 1907 után művészete gyökeresen megváltozott, lecsillapodott. Stilizáltabb lett és megjelentek festményein az impresszionista jegyek. Művészetének formaelve, szimbolikája nagy hatással volt a kor szecessziós festőire.

 

Gustav Vigeland (1869-1943)

Egy kis tengerparti városban, Dél-Norvégiában, Mandalban született Norvégia leghíresebb szobrászművésze.

Kisfiúként szülei Oslóba küldték, ahol megtanulta a fafaragás mesterségét. Édesapja korai halála miatt azonban haza kellett térnie, hogy segítse családját.

1888-ban tért vissza Oslóba és elhatározta, hogy szobrász lesz. Ekkor Bryunjulf Bergslien szobrász támogatta és tanította.  Következő évben állította ki első munkáját Hágár és Izmael címmel.

Az 1891-1896 közötti időt külföldi utazásokkal töltötte, többek között Koppenhága, Párizs, Berlin és Firenze volt az úti célja. A francia fővárosban megismerkedett Rodin munkáival, Olaszországban tanulmányozta az ókori és reneszánsz műveket. Ezekben az években alkotásaiban már megjelennek fő témái: a halál és az élet, valamint a férfi és nő közötti kapcsolat ábrázolása. Első egyéni kiállítására Norvégiában igen jó kritikát kapott.

1902-ben megérkezett első megrendelése, a Nidaros székesegyház helyreállítása Trondheimben.

Ezután visszatért Oslóba és ott dolgozott. 1921-ben a város kisajátította műtermét, mert könyvtárat akartak építeni a helyére. Vigeland kapott egy másik házat helyette, cserében megígérte, hogy Oslóra hagyományozza az ezután készített alkotásait, beleértve a szobrokat, rajzokat, metszeteket és modelleket is. Vigeland 1924-ben költözött be a Frogner park mellet lévő új stúdióba. A következő húsz évben haláláig e parkban készítette köztéri szobrait.

A 30 hektáron elterülő, egyedülálló szoborpark Gustav Vigeland életműve, évente több mint 1 millióan látogatják. 

Több mint 200 szobor található itt bronzból, gránitból és kovácsoltvasból. A parkban mintegy 150 szoborcsoport, és több mint 600 figura látható, mind életnagyságú. Már a kapu önmagában is egy hatalmas, impozáns alkotás.

A leghosszabb története a szökőkútnak van. Vigelandot már a századelőtől kezdve foglalkoztatta egy monumentális bronz szökőkút elkészítésének gondolata. A jelenlegi kút 1906-ban kiállított gipsz elődjét igen nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. Először a Parlament, majd a Királyi Palota előtt akarták felállítani, de a projekt a világháború kitörése miatt elhúzódott. Vigeland eközben nagy gránitcsoportokkal egészítette ki az eredeti elképzelését. A projekt megvalósítása végül 1924-ben vette kezdetét, amikor a Frogner területét átadták neki.

A szökőkutat körülölelő 20 bronz facsoport a szoborcsoportokkal, az ember életének fázisait követi végig a bölcsőtől a sírig. A medence külső peremén sorakozó összesen 60 dombormű is az emberiség örök körforgását jeleníti meg. A szökőkút 1947-re nyerte el végleges formáját.

A szökőkutat a főkapuval 100 méter hosszú, 15 méter széles híd köti össze, amelynek két oldalán 58, mozdulatlan és dinamikus bronz alkotás található, főképp a férfi és nő, gyermek és felnőtt kapcsolatának megjelenítésére.

A főkaputól a hídon át, majd a szökőkutat érintve, lépcsősoron juthatunk fel a fő attrakcióhoz a Monolit platóra, amelyet 8 kovácsoltvas kapun keresztül közelíthetünk meg. Tetején maga a Monolit található, amit a teljes mű csúcsalkotásának tartanak. Az oszlopot körülvevő lépcsős emelvényen 36 szoborcsoport kapott helyet, amelyek a szökőkúthoz hasonlóan itt is az élet körforgásának üzenetét hordozzák.

A monolit munkálatai 1924-ben kezdődtek. Vigeland pár 1919-es vázlat alapján 10 hónapon át készítette az agyagmodellt, amelyet később gipszből kiöntött. 1927-ben egy hatalmas gránittömböt vittek a parkba. Vigeland gipsz alkotását a tömb mellé helyezték, hogy segítsék a 3 szobrász munkáját, akik 14 éven át dolgoztak a faragáson.

A monolit 14,12 méter magas, 121 ég felé törekvő emberi alakot ábrázol, amellyel Vigeland a spirituális és isteni felé való emberi törekvést jeleníti meg. Az emberi egységet ábrázolja, ahogy az alakok egymást ölelve a megváltás felé törekszenek.

Rengeteg további látnivaló akad még, van például egy napóra, vagy említhetném az Életkereket is.

Műterme ma múzeum, itt látható Vigeland 1600 szobra, 12 ezer rajza és mintegy 400 fametszete. 

A Nobel-békedíj medálját is ő tervezte.

Olyan, mintha Norvégia minden plasztikai tehetsége ebben az egyetlen emberben tömörült volna össze. A meztelen emberi testet ízig-vérig ismerte. Gigászi erővel, ideges szenzibilitással ábrázolta az embert örömében és bánatában, szerelmi mámorában és fájdalmában.

 

2017.08.28. 18:39, Marian

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés