Cirmos szirmok
Ha valamire illik az öncélú művészet jelző, erre a megmozdulásomra mindenképp. Ugyanis az apropót az szolgáltatta, hogy a korábbi ügyetlenkedések (értsd: nem megfelelő állagú krém, bénán megválasztott színpárok, esetleg mindkettő) után elő tudjak rukkolni végre egy mutatós, jól fotózható kétszínűséggel.
És ha már így esett, kipróbáltam azt is, hogy viselkedik a tutinak kikiáltott vajkrémem kisebb mennyiségben, kézi habverővel előállítva. Csak jókat tudok mondani.
Legalábbis a krémre vonatkozóan, mert a muffinrecepthez azért van pár kritikus hozzászólásom.
Róla beszélek konkrétan. A tészta elég sok, 17 darab normál méretű muffinra elég. Ezért a receptet szerintem 3 tojásra szabva kapásból le lehet redukálni. A leírásban szerepel kakaó, a hozzávalóknál nem, így én eltekintettem tőle. A Nescafe és a kapucsínópor adagolásánál jól megpúpoztam a kanalat, ami hiba volt, elég lett volna a csapott. A kávégranula szemeket szerencsés lett volna elporítani, mert így nem oszlik el egyenletesen, itt-ott harapunk csak rájuk. A keverék nagyon sűrű a fehérje hab hozzáadása előtt, ezért én azt is robotgéppel forgattam a tésztába, nem láttam arra reális esélyt, hogy megfelelően el tudjam benne oszlatni fakanállal. A leírással ellentétben nekem elég volt 15-17 perc sütési idő. Vigyázzunk vele, mert hirtelen kezd barnulni a sütemény teteje, amit a sötétebb alapszín miatt nehéz kiszúrni.
Joggal kérdezhetitek, ha ennyi ponton bele kell nyúlni a receptbe, miért ajánlom mégis. Mert amúgy nagyon finom. Markánsan kávés, könnyű, levegős, laza szerkezetű a tésztája.
Azt pedig, hogy kell cirmos krémet készíteni, egy külön írásban fogom megosztani veletek.
|