Előrebocsátom, nem fogom őket megosztani. De azt igen, hol lehet hozzájutni ezekhez.
Ha tél, mi főzni indulunk Hajnival. Ez nálunk már tradíció. Most nem a különböző népek konyhájából válogattunk, hanem elővettünk egy nagy mumust, a steaket. Én egyszer próbálkoztam vele évekkel korábban, de képtelen voltam elfogadni, hogy a húsnak elég néhány perc sütés, így kvázi elrághatatlan marhaszelet-cipőtalpat sikerült alkotnom. Ma már persze azt is tudom, hogy abból az alapanyagból sosem tudtam volna megfelelő steaket készíteni, de ennek felismeréséhez kellett a tanfolyamon megszerzett tudás.
Staudinger Niki kurzusát találtuk a legvonzóbbnak, így azt választottuk. Miután semmi kedvünk nem volt este, munka után, fáradtan a tűzhely mellett ácsorogni, így vasárnap délelőtt mentünk, amivel egyúttal megúsztuk az otthoni ebédfőzést is.
Azt, hogy a steak egy férfias műfaj, eddig is sejtettük. Mégis meglepődtünk azon, hogy mennyi hapsi, köztük több egyedülálló is részt vett a tanfolyamon.
A Hasselback burgonyával kezdtünk, mert ennek a sütési ideje a leghosszabb.
Praktikus tanácsot kaptunk ahhoz, hogy vágjuk fel a vékony szeletkéket úgy, hogy ne essenek szét, hogy tudjuk a legegyszerűbben megpucolni a fokhagymát, hol és milyen alapanyagokat szerezzünk be ehhez a fincsi és különleges körethez.
Amikorra elkészültünk, a hús már kikerült a hűtőből, hogy szobahőmérsékletre melegedhessen a sütés megkezdésére.
De nem eshettünk neki hűbelebalázs módjára a nemes alapanyagnak, először egy órás elméleti képzést kaptunk a fajtáiról, származási helyéről, beszerzési lehetőségeiről, sütésének módjáról attól függően, hogy milyen végeredményt szeretnénk.
Ezt követően még mindig nem a hússal foglalkoztunk, hanem összedobtunk egy zöldbors mártást és a desszertet.
Csak ezek elkészítése után kaphattuk kezünkbe a bélszínt, és kezdődhetett az igazi móka.
Elsőként azt kell megjegyeznem, hogy fogalmam sincs, hogy fogom én ezt otthon kivitelezni a konyhámban. Ugyanis akkora füsttel jár a tűzhely maximális fokozatán történő sütés, nem beszélve a talán még a plafonig is felfröcskölő olajról, hogy az elmondhatatlan. Olyan büdös volt, majd megfulladtunk nyitott ablakoknál is, és a szomszéd helyiségben tárolt kabátjainkat jó egy hétig kellett szellőztetni, amikorra már nem lehetett rajtuk érezni a konyhaszagot.
Mindemellett nagyon jól szórakoztunk. És végül nagyon jót faltunk. Amikorra elkészültek a húsok és a langyos sütőben pihengettek, megsültek a browniek is.
Megterítettünk,
Niki kitöltötte a bort, bekapcsolt egy kellemes zenét, és jóízűen elfogyasztottuk, amit főztünk.
Aztán szépen elköszöntünk, elegánsan magunk mögött hagyva a rengeteg mosatlant, és a hatalmas mocskot.
Talán egy sátrat fogok építeni a tűzhely köré nylonzsákokból. Igen, ez működhet. Mert hogy ezt a menüsort otthon is végig fogom főzni egyszer, az ziher. De megvárom legalább a tavaszt, hogy minden ablakot kitárhassak, az is biztos.