Cupcake évem lezárásaként mesterkihívást terveztem, amibe beleötvözhetem mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az egy éves gyakorlás és kísérletezés során magamra szedtem. Két helyre, kétszer kellett elkészítenem a süteményeket. Első alkalommal a színeket sikerült tökéletesen eltalálnom,

a második körben pedig technikailag értem a csúcsra. Így elmondhatjuk: átlagban jó vagyok.

Először ott ment félre a történet, hogy a muffinok nagyon magasak lettek, ennek következtében a krém nem fedte be őket szépen, a fondantkorongok pedig nem feküdtek fel rájuk tökéletesen. A kakaós tésztával dolgoztam már korábban, így tudtam, hogy az eredeti recept hatalmas példányokat eredményez. Ezért másodszorra 2/3 adag matériát osztottam el 12 felé, de még így sem lett az igazi. Tökéletes végeredmény akkor született, amikor ennek a mennyiségnek a feléből (tehát az eredeti 1/3-ából) 8 muffint sütöttem. A mézeskalácsosnál ehhez a végeredményhez fél adagot osztottam 8 felé.

Így már lapos (de legalábbis alacsony), jól díszíthető alapot kaptam.

A kedvenc vajkrémemet színeztem meg (második alkalommal a festékek mennyiségét az ideális alá saccoltam valószínűleg, ezért nem lettek elég erősek, testesek a színek), 

ezzel lealapoztam az összes sütit, aztán a korábban kiválasztott díszítőcsövekkel,

az előzőleg begyakorolt technikákkal elkészítettem a Mikulás sipkát és a koszorút.

A másik típushoz keményítővel meghintett szilikon lapon, szilikon nyújtófával kinyújtottam a fondantokat és kiszaggattam belőlük a különböző formákat,

amiket a maradék krém segítségével ragasztgattam a megfelelő helyre.

És már csak a dobozolás volt hátra.

Ugye milyen egyszerű, mégis milyen látványos?

(Festékek innen, fondantok innen, kiszúrók innen, doboz innen.)