Többeknek elkerekedett a szeme a Séfek séfe versenyzői közül, amikor a séfek azzal indítottak, hogy tonnaszám apríttattak fel velük mindenfélét. Csak úgy repült, aki nem teljesítette a minőségi és mennyiségi elvárásokat. Sokan hőbörögtek is, pedig teljesen jogos a felvetés, hogy ingatag alapokra nem lehet palotát építeni.

Három ok miatt bír különös jelentőséggel ez a munkafázis: nem mindegy, mennyi időt szuszmákolunk el a főzés előkészületeivel, ételünk alkotóelemeinek mérete és alakja befolyásolja a főzési/sütési időt (emiatt fontos az is, hogy azonos legyen a méretük), és nem utolsó sorban hozzájárul a végtermék esztétikus megjelenéséhez.

Ez a felismerés juttatott el minket egy olyan kurzusra, ahol megtanulhattuk a késtechnikai alapokat.

Ezért egy vasárnapi késő délután, amikor az emberek többsége már bevackolni készül a tévé elé, hogy megnézze az HBO premier filmjét, mi elindultunk Staudinger Nikihez. A célhoz közeledve már messziről ki lehetett szúrni, ki az, aki vagdalni készül, ugyanis nagy szatyor zöldséggel nézegette a házszámokat.

Elfoglaltuk helyünket a pult mellett és megkezdtük a majd két kiló zöldség felaprítását.

Közben hasznos információkat kaptunk a helyes késtartásról, a praktikus késfajtákról és élezésükről, és arról, melyik zöldséget hogy érdemes darabolni, aprítani, szeletelni, kockázni csíkozni.

A feldolgozott zöldségek sorsát illetően két irányzat alakult ki: volt, aki lezser-laza mozdulattal a kukába söpörte őket, de a többség készült valamilyen tároló-szállító alkalmatossággal, amiben hazaviheti a krémleves alapjait.

Mást nem nagyon lehetett belőlük vízionálni, lévén, hogy a homogenitásnak még a látszatát is kerülte a keverék.

Az, hogy számunkra nem volt olyan fergeteges élmény ez a tanfolyam, részben a gyakorlottságunknak köszönhető, részben annak, hogy voltak olyan praktikák, amikkel már a steakkurzuson megismerkedtünk. Rengeteg elméleti tudással gyarapodtunk az utóbbi évek gasztroműsoraiból is, így holmi julienne, brunoise emlegetésével minket már nem lehet zavarba hozni.

Kaptunk azért néhány jó ötletet így is, nekem például még sosem sikerült hagymát szabályosan felkockáznom korábban (más kérdés, hogy nem is nagyon erőltettem, hisz lehet kapni fagyasztottat is, aminél praktikusabb a világon nincs).

Elkészült persze a mindentbele levesünk is, ami gusztusos éppen nem lett, de a rengeteg zöldség miatt kifejezetten ízgazdag.

És ha valaki azt hiszi, hogy ez az incifinci csalódás elvette a kedvünket a gasztro tanfolyamokra való járástól, az nagyon téved. Már tervben van a következő, ami egy számunkra teljesen érintetlen területre vezet majd el bennünket.