Mindent úgy csináltam, ahogy tőle tanultam.

Az ő mézeskalács receptjét sütöttem meg,

a nála látott technikákat alkalmaztam. Az összeset. Annyit tettem hozzá, hogy megpróbáltam standardizálni a cukormáz készítését, egyrészt, hogy ne kelljen fölötte állni és adagolgatni a cukrot, másrészt, hogy az "amennyit felvesz" kitételt ignorálni tudjam.

A saját robotgépemre szabtam az adagot, ami akkora, hogy megbízhatóan át tudja keverni a hozzávalókat, fel tudja verni rendesen a habot. 55 g tojásfehérjéhez (lehet kiolvasztott fagyasztott is, de felhasználás előtt szobahőre fel szoktam melegíteni, bármilyen is) 1 teáskanál citromlevet adok

és hozzákeverem 210 g minőségi porcukor és 1 csapott evőkanál keményítő leszitált keverékének felét.

Pár perc alatt átkevertetem a géppel is,

majd mehet hozzá a maradék száraz anyag.

Innentől 5 percig veretem a gép maximális fokozatán, majd átkeverem kanállal,

és jöhet újabb 5 perc a géppel. És ennyi. Nem adagolgatok, nem sasolom az állagot.

A hab ebben az állapotában nem alkalmas díszítésre,

kis adagokban vizet spriccelve hozzá állítom be (ezt már kézzel keverve) a megfelelő konzisztenciát (borításhoz hígabb, rajzikáláshoz sűrűbb mázra van szükségünk).

Alkottam egy tojás alakú stencilt is, hogy ez a díszítési mód se maradjon ki a sorból.

Ráadásul körberajzolós sablonként is tudtam használni, amikor egy kisebb, de a felületből kiemelkedő (azaz 3D-s) tojást akartam készíteni a nagy tojás közepére.

A díszítésnél használtam fel a csipkegömböknél készített masnikat és tojáskákat, továbbá a barik lábához vásárolt fekete marcipánból gyurmáztam a nyuszik szemeit.

Ennyit tettem én hozzá. Minden mást a korábbi tanfolyamnak köszönhetek.