Ajvárral először a sokácok révén találkoztam, pljeskavica kísérőjeként, amikor Mohácson jártam busóskodni.

Az ajvár egy sült paprikából, padlizsánból, fokhagymából készült krém. Az eredeti receptek szerint a paprikát és a padlizsánt faszénparázs fölött sütik, így kapja füstös ízét. Elsősorban húsok mellé kínálják, de ízesítésre is alkalmas. Főleg a Balkánon népszerű, leginkább Szerbiában. A paprikától függően lesz édes, vagy csípős.

Ezután hosszú évek teltek el, amikor belefutottam két ajváros receptbe is Stahl Juditnál. Ekkor körvonalazódni kezdett a fejemben egy tematikus hétvégi menüsor ötlete.

Szerbiai magyar kolléganőm a Podravkát javasolta,

így 350 gramm kencefice felhasználásáról kellett gondoskodnom, mivel utálom, amikor kibontott üvegek garmadája, aljukban 1-2 centi maszattal sorakozik a hűtőben.

Reggelire ajváros kosárkát készítettem. Az eredeti recepttel ellentétben kész, kinyújtott leveles tésztát vettem,

így a 270 gramm (ha Tante, az Oetkeré pedig 275 grammos) tésztához 165 gramm kence már el is fogyott.

A főétel neve: húscsíkok ajvármártással, ami egy igazi ízorgia. Csirkemellel dolgoztam sertéscomb helyett, 4 adagot főztem, amihez kb. 130 ml ajvárt használtam fel, és fokhagymás spagettivel tálaltam.

Ezzel az ajvár zöme felhasználásra került, már tényleg csak az üveg alján csücsülő 7 dekányi maradék sorsát kellett elrendeznem. Ez végül 4 darab melegszendvicsbe került, amikbe az eredeti recepttel ellentétben sonkát is csempésztem.

És ezzel véget is ért az egy üveg Podravka ajvár élettörténete.

Ha még nem ismeritek, nem próbáltátok, mindenképp ajánlom figyelmetekbe ezt az ízletes krémet. És persze mindhárom receptet is.