Sok�ig nem tudtam, mit jelent az, hogy szalagos. Azt�n kider�lt, hogy azt az �vet "szalagozz�k" le, amit ez a f�nk a derek�n visel. Fura dolog a divat.

Alap volt, hogy klasszikust, a magyar konyha klasszikusain�l keressek. El�sz�r Horv�th Ilon�val pr�b�lkoztam, de az � t�szt�ja nekem kezelhetetlen�l l�gy volt, ragadt mindenhez, hi�ba sz�rtam al� tonn�nyi lisztet (mondjuk, annak m�r gyan�snak kellett volna lennie, hogy a le�r�s szerint nem kiny�jtani kellett a t�szt�t, hanem k�zzel lenyomkodni).

Persze nem hagyott nyugodni a kudarc, �gy Lajos Mari fel� fordultam, �s � ki is h�zott a cs�v�b�l. Ennek a f�nknak a t�szt�j�t k�sz�tettem el t�le, de t�ltel�k n�lk�l, �gy 1,5 centi vastagra ny�jtottam. Fantasztikus volt vele dolgozni, �s pazar lett a v�geredm�ny is.

De most j�n a l�nyeg: k�kuszzs�rban s�t�ttem �ket, 160 fok k�r�li h�m�rs�kleten. Nem b�d�s, nincs mell�k�ze a benne s�lt �teleknek, a kis v�d�rbe k�nnyebb vissza�nteni, mint az olajat a flakonj�ba, egyszer�bb ut�na mosogatni is, mert kev�sb� viszk�zus. Pap�rt�rl�n �tsz�rni nem merem, mert f�lek, hogy belegy�gyul, miut�n szobah�m�rs�kleten szil�rd halmaz�llapot�, ez�rt csak dekant�lom (le�nt�m a tiszt�j�t).

Az is nagyon tetszik benne, hogy nem sz�vj�k magukba a s�ltek, �s ugyan be�ltetem �ket pap�rt�rl�vel b�lelt f�szekbe, de nem nagyon van r�luk mit leitatni.

Els�re szokatlanok az �gy k�sz�lt �telek, mert nem �rezz�k az ismer�s olajos mell�k�zt, nem fedi el semmi a saj�t arom�jukat.

Mindent �sszevetve csak aj�nlani tudom. A k�kuszzs�rt �s a konkr�t receptet is.