Számtalan alkalommal jártam Velencében. Mindegyiket szerettem, de mégis a 2007-es látogatást őrzöm a szívem közepén, nem a legelső (1993-as) wow-t.
Amúgy meg ez is első volt több szempontból: először ültem turbólégcsavaros repülőn,
először jártam ott télen,
először gondoláztam,
először ettem Michelin csillagos étteremben, és először voltam a karneválon, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Mámorító a forgatag. Az emberek nem beöltöznek ezekbe a többnyire gyönyörű, klasszikus jelmezekbe
(azért egy-két szuperhős is befigyel),
hanem bennük élnek, azonosulnak velük.
Visszarepítenek az időben éppen úgy, mint a kis patinás szálloda, amiben laktunk (ez nem egy elrontott kép, tényleg ilyen köd volt).
Itt nem ciki, ha beletolod a jelmezesek arcába a kamerát, meglesed intim pillanataikat, sőt. Mosolyognak, megállnak, pózolnak, fotózkodnak a turistákkal,
a szülők pedig örülnek, ha gyerekeiket megörökíted.
Számtalan szebbnél szebb álarcot árulnak, amiket képtelenség otthagyni.
Mi is vásároltunk néhányat,
ezek egyike ma is a lakásom dísze, egy olyan festménnyel egyetemben, amit ez az utazás ihletett, és egyik rokonunk készíttette nekünk nászajándékba (mondtam, hogy ez a túra több szinten is meghatározó az életemben).
Vitathatatlan árnyoldala a történetnek azonban a hömpölygő tömeg, ami ahhoz képest is hatványozott, amit eleve megszoktunk ebben a városban.
De ezt figyelembe véve is túlsúlyban vannak a pozitívumok, ezért úgy gondolom, hogy ezt az élményt mindenkinek érdemes felvennie a bakancslistájára, ha még eddig nem volt benne része.
És mire ez a hosszadalmas bevezető a bitang sok képpel, hogy jön ez az egész egy gasztroszpesöl elé? Megmondom: itt és ekkor ettem először fritolét.
Készítettem már korábban egy Lajos Mari féle verziót,
de most Stahl Judit receptje repített vissza a múltba (itt megnézhető filmen is).
Most olyannal osztottam meg az élményt, aki nem szereti a mazsolát, ezért azt apróra vágott aszalt szilvára cseréltem.
Léptem előre a kókuszzsír vödörből való kivarázsolásával kapcsolatban is, ugyanis szilárdan nehéz kivakarni. Kelesztéshez meleg és huzatmentes helynek mindig a sütőmet használom, amit felfűtök 50 oC-ra, ezután ki is kapcsolok.
Na ide tettem be a felfűtés idejére a vödröt, ami elég is volt ahhoz, hogy a zsírtömb akadálytalanul kicsusszanjon tartójából.
A fánkokat dió, kisebb tojás közötti méretűre szaggassuk, különben nem sülnek át rendesen ennyi idő alatt.
Egy szintén velencei főétel
után fogyasztottuk desszertként, de bárhol, bármikor megenném.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés