A nőiességen túl mindig azt hozzák fel érvként a hosszú haj mellett, hogy mennyivel változatosabban lehet viselni, mind a rövidet.

Ehhez képest a hosszú hajú nők 90 %-a egyenesen lógatja, idézve ezzel a pócsi Szűz Máriát, vagy maximum copfba fogják össze, ami számomra egy bizonyos kor fölött kifejezetten nevetséges. Lucy azon kevesek egyike, aki bebizonyítja, hogy valóban mennyi mindent ki lehet hozni a hajból, ha nem rövid. Megidéz különböző érákat és személyeket, fantasztikus frizurákkal alátámasztva a hosszú haj variálhatóságát, számtalan divatirányzat kortalanságát, egyúttal azt is, hogy ezek zöme nem csak húsz évesen viselhető. Ha nekem hosszú hajam lenne, azt hiszem, én is így állnék hozzá. És hogy mi a közös Lucyban és Frida Kahlóban? Egyrészt az, hogy mertek másmilyenek lenni, kilógni a sorból, felvállalták önmagukat, nem simultak bele az átlagba. És egy frizura erejéig közös külsőt öltöttek.

Ez a példa is mutatja, hogy Frida mennyire része lett a popkultúrának. Egyedi stílusa, tehetsége, öntörvényűsége, lelki és fizikai szenvedését feldolgozó képei ikonná emelték. Emellett nem tudtak elmenni szó nélkül a Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás kurátorai sem,

külön teremben foglalták össze, hogy milyen hatást gyakorolt Frida személye és művészete az utókorra.

Az ezt megelőző termet Frida szerelmeinek szentelték. Magától értetődően a fő hangsúlyt Diego Riverára helyezték, de felbukkan itt több ismert szeretője is. Rácsodálkoztam viszont a magyar származású Nickolas Murayval folytatott románcára, erre a liezonra egyáltalán nem emlékeztem a filmből (lehet, újra kéne néznem?).

A történet kuriozitását az adja, hogy elolvashatjuk Frida hozzá írt, magyar nyelvű, mély érzésekről tanúskodó szerelmes levelét.

Ezek persze mind mellékszálak, mert a valódi kincseket a korábbi termek rejtik. Végigvezetnek a festőnő életén, művészi korszakain. Elhoztak néhány igazán híres alkotást (A busz, A törött oszlop, Henry Ford kórház), rá is csodálkoztam némelyikre, mennyire aprócska, mozgalmasságuk miatt nagyobbnak képzeltem őket.

Végül két gyakorlati infót szeretnék veletek megosztani. Egyrészt azt, hogy szokatlan, de lehet fényképezni a kiállításon. Másrészt pedig: érdemes a Galéria A épületének üres pénztárában megvásárolni a jegyet, aztán csak huss ellibegni a C bejárat előtt kígyózó sor mellett.

Azt, hogy mennyire kedvelem Fridát, korábban sem rejtettem véka alá. Így nyilván nem meglepő, hogy nagyon örültem ennek a színvonalas kiállításnak. Mindenképp menjetek, és aki még nem látta, nézze meg a filmet is, mert az is nagyon jó. Ha mindezzel végeztetek, felmérhetitek tudásotokat ezzel a kvízzel.