Ha a barátnőd lekattant a cukorról, kutya kötelességed ezt tiszteletben tartani és megtalálni a megfelelő megoldást arra, hogy mégiscsak kaphasson tortát. Örömmel jelentem, mission completed: a cukrom is megmaradt, és Hajni is jól lakott.

Van nekem egy tuti, egyszerű és könnyű, jól bevált receptem, ezt kaptam elő most is. Az eredetitől annyiban tértem el, hogy a tésztát kizárólag teljes kiőrlésű liszttel készítettem, a mézet és a cukrot pedig eritritre cseréltem (a tésztába 86, a habba 150 g-ot mértem), és málna helyett a már korábban emlegetett, fagyasztott szamócát használtam.

A díszítési ötletekhez erről az oldalról inspirálódtam. Próbáltam habcsókot is készíteni eritrittel, de ahogy lehűlt a "cukorszirup" a habban, azonnal kikristályosodott belőle, így már nem tudtam szépen formázni habzsákból, mert gyakorlatilag belekötött.

Maradt hát a hagyományos cukros módszer azzal a kitétellel, hogy aki nem akarja, ne fogyassza majd el a díszítést.

Ki akartam próbálni a csoki temperálást is végre, de ez sem volt éppen egyszerű a 36 fokos kánikulában. A végső siker érdekében ledemóztam azért a folyamatot.

Ugyan egy nagy lapot sütöttem a tésztából, de a csokikerítés elkészítésététől és -szállításától való rettegés miatt úgy döntöttem, hogy készülök B tervvel, azaz több kisebb tortácskát állítok össze, amelyek némelyikét pucéran hagyom, így akkor is tudok valamit virítani, ha a csokivonal összeomlik.

Alapvetően kétkedtem az egész projekt sikerét illetően, ha őszinte akarok lenni. Mert a tészta az eredeti összetétel könnyű piskóta állagához képest kekszesen morzsálódó lett, és féltem az eritrit hűvöskés érzetétől is.

Ehhez képest meglepően kellemes ízű, és egészen tetszetős lett a végeredmény. A szállítást is sikerült biztonságossá tenni egy, a doboz alá helyezett jégakkuval.

Az ünnepelt mindenesetre örült, mint azt a mellékelt ábra is mutatja.