Aki Leonardo miatt megy el az újranyitott Szépművészetibe, csalódni fog.

Engem speciel nem sikerült meggyőzni a szobor eredetéről, arról, hogy szinte biztosan köthető a mesterhez.

Sőt, inkább elbizonytalanítottak afelől, hogy tekinthetünk-e bármi ilyen régi alkotást hitelesnek, nem csak valaki fejéből pattant-e ki az ötlet, hogy egy hírességhez kösse, és saját érdekeinek megfelelően, egyoldalúan sorakoztatta fel bizonyítékait igazának alátámasztására.

De tudjátok mit? Nem érdekel. Nem érdekel, hogy egy nagy névvel próbáltak meg becsalogatni, mert enélkül is mentem volna. Leonardo lovas vázlatai lenyűgözőek, nem beszélve a megújult épületről.

Egyedüli furcsaság, hogy néhány nagy, végtelenül tágas helyiség kong az ürességtől, mintha nem találnák a funkciójukat.

A kiállítások közül az egyiptomi kifejezetten erős,

a görög-római viszont inkább csak arra jó, hogy az iskolásoknak néhány dolog megelevenedjen a törikönyvből.

Vannak is szép számmal, ledolgozós szombat dacára dugig van a múzeum.

A felújítás világszínvonalúra sikerült, ezt bizton állíthatom. Mind a kiállítások modernizálása, interaktívvá tétele szempontjából, mind a kiegészítő szolgáltatások tekintetében. Újdonság, hogy nyitottak egy önkiszolgáló éttermet, ahol meglehetősen guszta fogásokkal várják a látogatókat.

Mindenképp ajánlom a látogatást annak ellenére, hogy a Leonardo kiállítás szerény és nagyon kamara, és a felsőbb szintek csak jövőre kerülnek átadásra. Egy finom kávéval és süteménnyel megkoronázva, amit a kellemes hangulatú büfében fogyasztottunk el, rendkívül pozitív élménynek könyveltük el ottlétünket.