Az odáig rendben van, hogy a kézzel vagdalt ganázskockák tetejére ráfektetjük a felaprított transzferfóliát, de hogy tudjuk ezt megoldani polikarbonát formában készült bonbon esetén?

A megoldás: mágneses formával. Ennek lejár az alja,

amire rá kell fektetnünk a fóliát,

majd rácuppantani magára a formára,

amit a beépített, jó erős mágnes oda is rögzít. Innentől úgy dolgozhatunk tovább, mintha sima formával lenne dolgunk.

Bevallom, én sohasem hallottam korábban a jogásztortáról. Biztos finom lehet azonban, mert a selymes, kellemesen fanyar kávékrémje egyszerűen mennyei!

Díszítésül nem az eredetileg leírt kávégranulátum burokba keverését választottam, hanem a sárkányos fóliát, amit a ganázstanfolyamon kaptunk ajándékba,

továbbá a feketecsoki után rátértem a fehér vonalra.

Elkészítettem a főzött krémet (gőz fölött sűrítettem be, mert féltem, hogy direktben melegítve esetleg odakapatom),

elkevertem a mézzel a diót

és megépítettem a forma lecsöpögtetésére szolgáló apparátot.

Ezután megolvasztottam és temperáltam a csokoládét,

elkészítettem a burkot,

megtöltöttem a dióval

és a krémmel,

végül megtalpaltam.

Izgatottan vártam, hogy megdermedjen a csoki és megállapíthassam, sikeres volt-e a temperálás, azaz fényes és roppanós-e a burok, könnyen kipottyan-e a formából.

És igen! Pompásan csillogott a felülete,

simán ki tudtam borítani, és nagyon finom volt.

De a talpalást még gyakorolni kell.

(Mágneses polikarbonát forma innen, fehércsoki innen.)