Kora tavaszi névnapra készülődtem, ezért rá tudtam húzni a cseresznyevirágzást, mint tematikát.
Az ajándék egyik fele a kedvenc mágikus szakurafám volt (mondtam, szerintem vegyészeknek kötelező), a másik pedig egy olyan bonbon, ami tartalmazta az ünnepelt kedvenc ízpárosítását: narancsot feketecsokival, amit rádásként megemelt még két, szintén narancs ízű marcipánréteg.
Tipródtam ezek színén, mert hol a transzferfólia rózsaszín virágához, hol az ízesítő narancs színéhez húzott a szívem. Végül a sors levette vállamról a döngés terhét: hiába volt eredetileg az egyik tömb színe rózsaszín, a narancshéj leuralt mindent és átszínezte azt.
Az eredeti receptben 10x10 centis négyzetek szerepelnek, az én dobozom pedig 14×14-es, ezért dupláztam a mennyiségeket. Az egész procedúra legutálatosabb része a marcipán kinyújtása volt.
Elég sok szabászati hulladék maradt ellenben, amiket egy hirtelen ötlettől vezérelve szilikon formázókba töltöttem,
majd a kész masnikat és kámeákat lefagyasztottam
a "jó lesz majd még valamire" jegyében.
A megdermedt bonbonalapot kör alakúra szaggattam 4 cm átmérőjű kiszúróval, hogy elszakadjak a már többször alkalmazott szögletesre aprítástól.
A korongokat kimártottam temperált étcsokiban
és tetejükre fektettem a felszabdalt transzferfóliát.
És már csak az volt hátra, hogy becsomagoljam az ajándékot és kapjon még egy kis cseresznyevirágos díszítést kívül is. Ehhez a nyuszidekorhoz vásárolt ágakból metszettem le egy darabkát.
Az ünnepelt nagyra értékelte a meglepetést, dicsérő szavakkal méltatta, így rendkívül jó érzés koronázta erőfeszítéseimet mindkettőnk részéről.
(Marcipán: Szamos+Édes ízek, csoki Lidl, Cointreau innen, transzferfólia innen, mártóvilla innen.)