Megihlettek Detti zseléi.

Annyira lelkesedett a pitypangosért, hogy időt-energiát nem sajnálva, sziszifuszi munkával összegyűjtöttem a szükséges mennyiségű virágszirmot.

Sajnos a szűrlet gusztustalan lett és gyógynövény ízű, így a lefolyóban landolt. Ekkor fordultam teljes mellszélességgel a rozézselé felé. Ebből nagyon guszta befőtt kerekedett,

de csokiba töltve valahogy mégsem működött: ikrás, vizes lett az állaga.

Nem fogom elengedni ezt a dolgot, mert az ízében abszolút látom a fantáziát. Abban bízom, hogy csak a megfelelő zselésítőszert és arányokat kell megtalálnom.

El is terelném inkább a figyelmet a külcsín irányába, mert az viszont egyértelmű sikertörténet.

A színes-márványos mintát háromféle színű csoki formába történő maszatolásával értem el.

Letemperáltam a csokikat, a fehéret részben sárgára, részben zöldre színeztem (a rózsaszín pedig ruby csoki), majd konyhai ecsettel ad hoc módon összekentem velük a felületet.

Kesztyűs ujjal is próbáltam, de az ecsetelés hatékonyabbnak bizonyult. Féltem, hogy transzferfólia nélkül nem zár rendesen a mágneses formám, ezért irodai nylondossziéból vágtam bele betétet.

Innentől már a szokott módon folytattam a bonbonok elkészítését.

Ha a töltelék állaga nem is lett tökéletes, de legalább egy újabb díszítési technikával gazdagabb lettem.