Neil Gaiman és a Második Nagy Emberkísérlet
Neil Gaiman szpesölre készülök régóta, de van egy bökkenő. Lehet róla írni úgy, hogy az ember nem olvasta még az összes művét (termékeny, szerteágazó életművét, és még milyen fiatal...), de azt hiszem, úgy nem illik, hogy pont az Amerikai Istenek maradt ki.
Márpedig ez kemény dió, mert a Hugo, Locus, Bram Stoker és Nebula-díjas Amerikai Isteneket megpróbáltam elolvasni egyszer 2004-ben, egyszer 2006-ban és egyszer 2012-ben, és majdnem a 60%-ig eljutottam legutóbb, de valahogy nem jutok soha a végéig, sőt ami rosszabb, ha félbehagyom, elfelejtem, mi történt benne. Nem tudom, volt-e valaki valaha így vele, mert emlékszem még, hogy ennek a könyvnek mekkora hype-ja volt a megjelenésekor.
Ne értsetek félre, Neil Gaiman szerintem istenien ír.
Csak néha nem.
Na majd erről később. Ha egyszer túljutok az Amerikai Isteneken. Épp a 117. oldalon járok (a 371-ből), ugye izgultok?
|