Egyszer egy fantasy boltban, ahol könyvön kívül társasjátékokat és mindenféle érdekes dolgokat is árultak, az eladó azt mondta nekem: fú, de jó könyveket olvasol, de mindig csak a legjobbakat? Néha kell kicsit rosszabbat is olvasni, hogy azt is tudd értékelni, a legjobbak meg mindig gyorsan elfogynak. A tanács apropója az volt, hogy előtte néhány héttel rám jött, hogy én most akkor fantasy-t vagy sci-fit akarok olvasni, és elkezdtem neten keresni, mit ajánlanak leginkább.  Az egyik a sok ajánlott közül Orson Scott Cardtól az Ender's Game volt. Ekkor még a film tervben sem volt, és itthon nemigen lehetett megtalálni. De ahogy megcsillant az eladó szeme, mikor ezt a könyvet kértem tőle, mert úgy hallottam, hogy csak náluk még van eredeti nyelvű darab...

Hogy a legjobb könyvek/filmek/bármik valaha elfogynának, attól nem félek. Milyen legjobb? 12 év rabszolgaság? Szerelmes Shakespeare? Nekem más a legjobb, nektek más a legjobb. Abban volt igaza az embernek, hogy időnként jól esik időt szakítani olyan művekre, legyen az bármi, ami nincs az "1000 könyv amit halálod előtt el kell olvasnod" listában, nem "A" kategóriás film (sőt, még mozik sem adják), tinglitangli zene, béna színész (mennyivel szegényebb lenne a világ Chuck Norris nélkül?), mert néha pont ez kell.

Az elmúlt két napban két olyan "B" kategóriát láttam, ami az én univerzumomban veri az akárhány Oscarra jelölt fenti két filmet. NNa.

1. film: The Battery, magyar címén Lételem.

Nem akarok senkivel kitolni, így elmondom már most, mielőtt megnéznétek tartalomismertető nélkül: ez elvileg zombifilm. De nem olyan, amit Hollywood csinál folyton. A háttértörténet ez, ami előttünk van, az meg két fiatal srác, akik túléltek, és bolyonganak az üres (igazából csak emberek nincsenek sehol és ez egyébként annyira... nyugis) világban, és szeretnének élni, minél tovább, ha lehet. Egyikük szerint: minek, ha már csajok sincsenek. A másik szerint: csak. Iszonyú jó a hangulata, iszonyú érdekes vágások vannak benne, érdekes ötletek, jó a zenéje. Kicsit olyan, mint egy vizsgafilm valami filmművészeti főiskolán, de ez így a jó. Van benne érdekes fordulat is, nem lövöm le a poént, hátha valaki megnézni. Az egész sztori és a kifutása ellenére a végén jó érzésem volt, mert annyira nem is nehéz a zombiktól hemzsegő világban élni, ha az emberben egy kis gógyi és kis bátorság van. És a csak, mint életösztön, az nagyon erős, szerencsére.

2. film: Black Death, azaz Fekete Halál, a csodálatos Eddie Redmayne-nel. És Sean Beannel. Ó jaj, vajon túléli ezt a szerepét? (SPOILER)

Az utolsó öt percet leszámítva, ami elrontja az egészet a hülyeséggel, ez egy tök korrekt kis "B" kategóriás gondolatébresztő film. Na nem nagyon gondolatébresztő, csak felszínesen, de kellemesen el lehet lenni vele. A történet annyi, hogy mindenhol tombol a pestis, csak egy lápvidék közepén lévő, elszigetelt faluban nem (vajon mért???), úgyhogy a jó keresztény lovagok odamennek jól megnézni, hogy milyen boszorkány milyen varázslattal tartja távol ezt a betegséget. Pestis, középkor, boszorkányság, babona, kardozás, kreatív kivégzési módok, van itt minden. SB-vel az történik, aminek történnie kell, Eddie unalmas, mint mindig, és ennek ellenére végignéztem, pedig csak háttérzajnak raktam be, délutáni alvás alá. A legjobb talán az: megvannak a főszereplőink, akik mellé kellene állnunk a dramaturgia szabályai szerint, ők a hősök - de itt nincsenek is hősök, csak az emberi hülyeség meg a babonaság különböző fajtái, és ezt a film szépen oda is tolja. Úgy folydogál a cselekmény, hogy a néző mindig elhiszi, hogy itt most tényleg az történik, ez most tényleg olyan film, itt most tényleg az történik, és aztán mindig ótvar nagyot koppan, pedig!!! pedig sejti, hogy igazából nem. És megint. És megint. Hülyére vesz, ha az ember hagyja magát. Márpedig néha szeretjük magunkat hülyére vetetni, megvan ennek az oka. Itt is megvan az oka. Na, szóval, nekem tetszett.