Dödörgés az Oscarról attól, akinek az alter valóság megy a fejében
Nem rakok ki képet.
Nem osztok sajnát Oscar díjat. Nem is tehetném, hiszen a jelölteket nagyrészt nem láttam. Tudjátok miért nem? Semmi kedvem nincs a legtöbbhöz, nem izgatják a fantáziámat semmilyen szinten. Igen, ez egyébként egyéni szoc problem. Vagy talán mégsem egyéni. Feldobom a magaslabdát, aztán üssétek.
Öt Oscarra jelölt filmet néztem meg (TIG, Sráckor, Birdman, The Grand Budapest Hotel, Whiplash). Az American Sniperről minden, általam hitelesnek tekintett forrásból azt hallottam, hogy uncsi, nem jó, sőt Tumblr-en egyesek fel is háborodtak az üzenete miatt. A The Theory Of Everythinget Sixx kolléga lehúzta (ugyanő Benedeket a TIG-ért felemelte), egyelőre nem tudtam rávenni magam, hogy megnézzem, ahogyan a Selmára sem (erre látom a legkevesebb esélyt, hogy megnézzem, evör).
A "Költői Kérdések Órája" következik. Tekintsetek el az idei évtől, mindezt most általánosságban zúdítom.
Miért éppen ezek a filmek? Nem arról kellene szólnia az Oscarnak, hogy az adott évben azokat a filmeket díjazzuk, amik összességében a legnagyobb filmélményt nyújtják a közönségnek? Miért van ilyen szoros összefüggés a legjobb film és a legjobb szereplők között? Az akadémia egy évben összesen húsz filmet néz meg? Miért kezdenek el ennek megfelelően uncsi, bátortalan filmeket készíteni hatalmas és fontosnak érzett témákról, direkt az Oscarra (12 év rabszolgaság???)? Miért kínoznak ezekkel minket?
Vegyük a (szerintem) legszemléletesebb példákat. Azokat a filmeket, amik egy darab büdös Oscart sem kaptak soha, és időközben meghatározó kultfilmekké váltak. Miközben olyan filmek, amiket az ember megnéz egyszer, agyonnyerik magukat.
A remény rabjai, ami az egyik legkedvencebb filmem, ami elé századszor is odaülök, és végignézem. Stephen King kisregényéből készült. A regény is jó, a film is jó, az egyik legjobban sikerült feldolgozás, amit valaha láttam, jók a színészek, jó a sztori, beszippant, végem. Tudjátok, hány jelölést kapott? 7-et. Tudjátok, mennyit kapott? Semennyit se. Az IMDb-n évek óta tartja az első helyet minden idők 250 legjobb filmjéből, 9,3 pontos, messze a legtöbb szavazattal, veri a Keresztapákat, ahogy kell. Az, hogy egyetlen Oscart sem kapott, azért nem szomorít el teljesen, mert az 1994-es év nagyon gazdag volt jó filmekben, és a Forrest Gump vitte az Oscart, ami számomra teljesen érthető. Azt a filmet is imádom. Bár 3-szor kellett megnéznem, hogy idáig jussak.
Fight Club. Hogy az a film semmit nem kapott, de nem is jelölték, egyszerűen érthetetlen. Brad Pitt és Edward Norton a legjobbjukat hozzák. Kultfilm lett. Tudjátok, mi nyert abban az évben? Na? Szerelmes Shakespeare. Micsoda jó kis egyszer nézős nyáltenger volt, nem? Már nem is emlékszem, vállaltak benne olyat, hogy Shakespeare esetleg a fiúkat is szerette? Vagy hogy a darabjai egy részét Marlowe-tól lopta? Az megvolt? Mert akkor legalább izgi lett volna. De csak arra emlékszem, hogy Gwyneth-et kibugyolálja a lepedőből. Az a film 7 Oscart nyert. 7-et. Röhej. Ja, és Az élet szépet, meg a Ryan közlegény megmentését, meg az Elizabethet verte le. Nem is értem.
A Titanicot meg sem említem. Amúgy ha azt nézzük, hogy filmélmény, akkor az az volt, a javából. Még a kis nyálgép Leo ellenére is tetszett, onnantól kezdve, hogy megjött a jéghegy. Izgalmas, szépen volt megcsinálva, na de azért 11 Oscar, tényleg? Legalább az egyiket Leónak adták volna, nem sírna a szánk folyton.
Folyt. köv. amint lesz időm. Még csak most melegedtem bele.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó