Balatoni nyaralóban, 16 évesen, osztálytársakkal, chipssel és sok piával körülvéve, a helyi videotékából (!!!) kivéve akadtunk rá arra a filmre, ami számomra az a kategória lett, amit bármikor szívesen megnézek. Legutóbb a kubai út előtti este, vasalás közben néztem, és ugyanolyan jó volt, mint először, meg másodszor, meg harmadszor...

A Pitch Black - 22 évente sötétség akkoriban (2000) valószínűleg 18+ hentelős horror volt, most már a cukin gagyi grafika miatt lehet, hogy egy sima 16-os karikás sci-fi. Szerintem B kategória, de lehet, hogy abban az évben még A-nak számított. O tempora...

Tudjátok, hogy a horrort szeretem. És tudjátok, hogy ehhez képest a horrorfilmek (és könyvek) 90-95%-a még szerintem is vállalhatatlan vacak. Ebben a filmben basszus minden klisé megvan, ami a vacak, gyilkolászós horrorfilmekben. Hogy, hogy nem, mégis működik.

A Pitch Black a jövőben, és a világűrben játszódik, és úgy belekezdünk in medias res a sztoriba, mintha feltételeznék rólunk a készítők, hogy tudjuk, miről van szó, mert láttuk az előző részt, vagy olvastuk a képregényt, vagy mittudomén. Űrhajón vagyunk, mindenki az Alienből (vagy tetszőleges másik sci-fi sztoriból) egyébként ismerős űrhajósok álmát alussza, kivéve aki narrál, és elkezdi magyarázni: ebben az álomban csak a legősibb, állati ösztönök működnek. Nem csoda, mondja, hogy én teljesen ébren vagyok. Béna, nem béna, engem ezzel a sorral megvettek. Mert a narrátor, az ugye a főszereplő, gondolhatja az egyszeri néző, és a főszereplő most nem cuki, nem jó fej, hanem vészjósló. Elsorolja, kik vannak még az űrhajón, mert hallotta és érezte őket, és bemutatja a kékszemű ördögöt, mert ugye mindenki tudja, ki az (fingunk sincs, de ezzel is bevon a történetbe). A narrátornak és a kékszemű ördögnek közös múltja van, előtörténet, amiről tudnunk kellene. És ha a narrátor az antihős, akkor a kékszemű ördög kellene, hogy a hős legyen, nem? Mérnem ő narrál? Izgiiiiiiii.

Innentől spoilerezni fogok, a slusszpoénok kihagyásával, másra koncentrálva.

Szóval, az űrhajó természetesen lezuhan, természetesen valami idegen bolygóra, és természetesen vannak túlélők. A vészhelyzetben például felébred az egyik pilóta, egy nő, aki végül ügyesen kényszerleszáll, és ezzel megment sok embert (itt is van csavar, nem mondom el, bibibá).

És tudjátok, mit csinál ekkor a film? Elengedi a narrátor kezét, akiről azt hittük, főszereplő lesz, antihős, akármi, és várjuk tőle a további kommenteket. Nem. Megszűnik a narráció, elkezd mindenki másra koncentrálni. A nőre, a kékszemű csávóra, az arabokra, mindenkire. A maga kis egyszerű, B kategróiás módján ugrál a nézőpontok és a szereplők között, és nekem ez is nagyon tetszik. A narrátorunk bűnöző, szökött fegyenc, nem érdekes. Kibilincseljük, otthagyjuk, haladjunk tovább. Nézzük meg a többieket, nézzük meg, kik ezek, honnan jöttek, hogyan boldogulnak, közben pedig a színek, a minimáldíszlet, a hangok olyan hangulatot csinálnak az egésznek, hogy mindjárt újra berakom a lejátszóba és megnézem.

Egy idő után elkezdi végre valaki tizedelni a társaságot (pont jókor, mielőtt uncsi lenne), de nem tudjuk ki, csak egyet tudunk, amit más nem: hogy hát nem a kikötözött rosszarcú (hiszen ki van kötözve, aztán meg nincs, mert kiszabadítja magát, de akkor sem ő csinálja), aki a Vin Diesel, és bármennyire nem bírom az ilyen típusú, kigyúrt celebeket, erre a szerepre szerintem a pali tökéletes. Lehet szemöldököt összevonni, meg fejet csóválni, de a következő a helyzet: összesen talán, ha 3 filmjét láttam, ebből az egyik az volt, mikor gyerekekre kellett vigyáznia, és a csávó nem béna. Oscar díjas sosem lesz belőle (bár nemtom, Tatum után...), de nem tölt el reménytelenség érzésével, ha nézem, ellentétben EGYESEKKEL. Vissza a filmre: van még két fontos szereplőnk, és ők is jók. Noname-ek, de jók. Karakterük is, meg a színészek is. Miközben szegény lúzerek a bolgyón bolyonganak, egyre több lesz a gyanússág, hogy itt valami van, de nagyon, csak még nem tudjuk, mi. Ekkorra már el is felejtettük, mi a film címe: na, pontosan az lesz.

És amikor a baj megtörténik, és jön a pánik, újra csatlakozik hozzájuk Riddick, a rosszéletű, mert ugye közös érdek, hogy el tudjanak repülni a bolygóról. Meg hát szükségük is van rá, mert ő az izmos rosszember, aki a többiekkel ellentétben a bajban pörög fel igazán. És tud valamit, amit a többiek nem.

Nem mondom, hogy nem kiszámítható, nem mondom, hogy nem lehet minden eleme ismerős valahonnan, de ez a film, ez össze lett rántva rendesen, és szerencsére pont megfelelő ideig tart benne az agyatlan hentelés is. Nem magyaráz túl, nem megy bele mindenféle előzménytörténetbe, mindent csak egyszerűen odaraknak elénk. Richard B. Riddick azt monjda magáról, hogy elvetemült bűnöző, de nem igazán tudjuk meg, mitől elvetemült, mit tett, miért volt börtönben. Nem tudjuk meg, hogy amik gyilkolásznak, azok pontosan mik. Szerintem ez így jó. 

Ami mai szemmel lelombozó: azok a részek, ahogy grafikát meg trükköt kell használni, tehát a hentelés maga. Minél messzebbről mutatják, annál jobb. Nagyon gagyi na, de ha jól emlékszem, 2000-ben ez korszerű volt.

Vin Dieselről még egy kicsit: amellett, hogy ebben a szerepben cool, és nem a legbénább színész a világon, jó a hangja. Vin Dieselt előttem nem illik bántani, szerintem jóarc. És hát, ő Groot. :)

Még néhány gondolat. A film képi világa olyan, mintha képregény alapján készítették volna (mint mondjuk a 300), van néhány jelenet és beállítás, ahol az ember látja maga előtt az "eredeti", rajzolt változatot. Riddick olyan, mintha a Pitch Black előtt sokrészes története lenne. De képzeljétek, a film előtt nem volt Riddick, minden (videojáték, könyvek, képregény - egy egész Riddick-kultusz) ebből indult ki. A második filmbe valamikor belenéztem, de rémes, az első rész nyomába sem ér. Pedig kár érte, mert Riddick menő.

Aki még nem látta, rossz időben popcornnal mindenképpen ajánlom. Beleolvastam pár kritikába a filmről, szinte csak olyat találtam, hogy B kategóriás horrornak ez pöpec, IMDb-n pedig 7.1-en áll, ami elég jó.