Mert, hogy róla lesz szó:

Napok óta matatok az agyamban a forrást keresve, de nem lelem. Ez most megint az a történet, amikor már csak arra emlékszel, hogy in medias res, benne vagy a dologban nyakig, és sehogy nincs meg a hogykezdődött.

Logikailag közelítve valószínűleg az Első Emelethez kapcsolódik a sztori. Ugyanis sokszor volt előzenekaruk a Satöbbi együttes, illetve léptek fel közös koncerteken. Szívem csücske sosem volt ez a Pethő Zsolt vezette csapat, mert nagyon alter és beteg volt a humoruk (ugye ő manapság a L'art pour L’art tagja, így értjük, miről beszélek).

Ennek ellenére mai napig fejemben van a három legismertebb számuk. És ezek közül is első helyen az Elhagyott az a ...

Itt láttam meg először ezt az angyalarcú, arisztokratikus jelenséget, aki baromságokat énekelt a lehető legnagyobb komolysággal és átéléssel. Nem tudom, tudtam-e akkor egyáltalán a nevét (Erkel László), de ha tudtam is, ez volt vele kapcsolatban minden tudományom.

Következő emlékem Tímár Péter Moziklip című filmje 1987-ből, ahol már saját jogon és már Kentaur néven énekelte a Sirálysziget című elégiát, tolsztoji regényhőst idéző jelmezben.

Aztán ’89-ben megjelent az Új világ című lemeze. Friss volt és eredeti. Minden tele volt vele. Kilógott a sorból, mert a klipek, a koreográfiák, a jelmezek, a színpadképek nagyon egyediek, profik és olyan nyugatosak voltak (ma már tudjuk, miért). A lemez zenéjét P. Bogár szerezte, a szövegeket Nati Krisztián írta. Mindenki azt találgatta városszerte, hogy na ezek kik ezek a tök ismeretlen nevek a magyar könnyűzenei életben? Aztán jókiderült, hogy Presser és Dusán az, álnéven.

(a lemez bemutató koncertje megtekinthető itt, életrajz itt, interjú itt és itt)

Ezután kikerült a látókörömből. Még rémlik 1-2 szám az Idegenek a városból című lemezről, de aztán szép lassan kikopott a zenei köztudatból és az enyémből is.

Évek múlva kúszott be ismét, de ekkor már nem zenei, hanem képzőművészeti vonalon. Festményei, jelmez- és díszlettervei révén vált újra híressé. Ezekkel már ott is maradt az élvonalban, neve egyet jelent a magas szintű, igényes művészettel. Az egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb kortárs alkotó a szememben.

Kicsit meghízott, kicsit megöregedett, de én mindig örülök, akár munkáit, akár őt láthatom valahol. Igazi reneszánsz ember, régi idők itt felejtett gyermeke.