Atyaég, már majdnem elfelejtettem, hogy mennyire bírom ezt a zakkant Bencét.

Kézfeltartással, hol forgatták ezt a klipet? Nem, nem Csernobilban. Tessék figyelmesebben olvasni.

Vannak helyek a világon, amelyek olyannyira összeforrtak egy-egy híres emberrel, tevékenységük olymértékig rányomta bélyegét a város történelmére, kultúrájára, arculatára, hogy mindenki gondolkodás nélkül, kapásból az adott személyre asszociál. Ha azt mondom Salzburg, azt mondod Mozart. Azt mondom Barcelona, rávágod Gaudí. Buenos Aires-Evita. Zanzibar-Freddie Mercury. Ha pedig Neuschwansteint, Nürnberget vagy Bayreuthot említem, kikerülhetetlen Wagner személye.

Emlékszem még, amikor 2013-ban elárasztotta a Tumblr-t a "mit mond a róka" költői kérdése, és ezer vicc született belőle, és szerintem hónapokig nem értettem, ez a legújabb hülyeség vajon honnan jött, de nagyon élveztem. Főleg azért, mert a rókának tényleg nagyon hülye hangja van. Aztán megtaláltam a forrást. 

Ezek a fiúk teljesen lököttek. Egyiknek sincs valami nagy, jellegzetes hangja, és a dallamok legalább olyan fülbemászóak, mint egy 30 seconds to Mars szám (tudjátok, ez tőlem nem dicséret), de a szövegektől és a klipektől kész vagyok. Most találtam csak rájuk valamiért újra, a What Does The Fox Say után 3 évvel, és sorban néztem a videoklipjeiket, és hangosan röhögtem éjjel 1 órakor, és nem bírtam abbahagyni. Vannak köztük borzasztó fárasztóak, például ez a szexuális felvilágosító + jakuzzi termékismertető baromság (ezen röhögtem szerintem a leghangosabban, 18+ tartalom!), de igazi jó kis elvont humoruk van, iszonyú jó stílusparódiákat csinálnak, szóval ha valakinek 3-4 perces kikapcsolódás kell, és szereti az ilyet, ajánlom, hogy nézzen meg egy Ylvis klipet. De hangolódásnak mindenképp a klasszikus rókadallal kezdje.

Világbéke acapellával:

Nem írok róla külön szpesölt, csak nézzétek, hogy amihez nyúl a srác, legyen az bármi, egyből legalább 50%-kal lesz jobb.

Kezdjük ezzel. Lehet, hogy szexista a szövege, meg az ötletet lopták (meghallgattam az állítólagos eredetit, nemmondoksemmit), tojok rá gyerekek, ez egy jó szám. Amúgy kicsit sajnálom, hogy Robin Thicke pont ezzel (és ilyen "későn") futott be úgy igazán, aztán ekkora balhé kerekedett körülötte, szerintem tehetséges hapsi, és A Beautiful World c. albuma a maga fura módján kifejezetten jó volt (ld. When I Get You Alone - milyen feelgood videóklipje van, nem értem, miért nem találok belőle jó minőségűt, és a Stupid Things?). NNNa, mindegy. 

"mutasd a tiedét, mutatom a enyémet, lábaid közt pitymalló mennyország"

"nehéz törődni a külvilággal, nehéz elbánni a génhibákkal, s nehéz találni valakit, míg a bizalmatlanság alakít"

"apró lépésekben kudarcot vall a jellem, ha belátod, még semmit nem tettél ez ellen" 

"hozhatsz értem áldozatot, de nem érdemlem meg, akkor izgatsz a legjobban, ha nem érdekellek, a harmónia lehangol, a feszültség működtet"                                                                                                                                                                               "jobb nem tudni annál, mint hogy tudj"

"mindenkiről megvan a véleményem, akinek megvan a véleménye rólam"

"nem örülök addig a viccnek, míg nincs olyan testem, mint Lenny Kravitz-nek"

"azt kérdezem: hol vannak a férfiak, kik a felelősségtől nem dobják le az ékszíjat?"

"rám zúdul a kacagás, és ordítom vadul, hogy szeress annyira kérlek, amennyire én félek, hogy egyszer elengedsz esztelen szorításodból"          

  "Magyarország a magyaroké, a kert meg a kertitörpöké"

"lányok, fiúk, fiúk, lányok, egymás nélkül mit csináltok? hát de lányok, fiúk, fiúk, lányok"

Vannak azok a zenék, amik igazából nem különösen jók, tudjátok, vagy nem a stílusunk, vagy az előadót nem szeretjük, de valahogy mégis megragad.

Miután ma hazafelé munkából az autóban ismét feltekertem a hangerőt, amint a fenti kategóriából a legújabb felfedezettemet kezdték adni, úgy döntöttem, hogy megosztom ezt a tapasztalatot. Hátha másnak is van ilyen zenéje. Mint Hajni Sötét Csillaga, olyan rossz, hogy az már jó.

Ez a mostani a '90-es évek fiúbandái slágereinek minden jellegzetességét tartalmazza. Szokásosan felépített, dallamos, refrén kétszer, kis módosítással jön a bridge, refrén harmadszor, aztán vége is. A szöveg amúgy trükkös (egyszerű, de jópofa szójátékok vannak benne, ezért lefordíthatatlan), de teljesen felszínes. Szakítottak, kínlódnak. Én meg felhangosítom az autóban, és végigéneklem, a második refrénnél a sráccal együtt ugrom az oktávot. Annyira jó. Mint Britney Spearsre táncolni hajnali háromkor a buliban.

Van még egy ilyen szám, amit eleinte nem bírtam, de beleette magát az agyamba, és vezetés közben tökéletes. Ciki, akár ez a felső. Akit érdekel, a tovább után megtudja.

Megint ismétli az HBO a sorozatot és elkaptam az első évad utolsó néhány részét. Azóta nem tudom kiverni a fejemből ezt a számot. 

2012-es szám, mégis két napja hallottam először a rádióban, és azóta ez megy a fejemben. A klip nem tetszik annyira, és fel is szabdalja úgy a számot, hogy az már nem annyira jó, az ORIGINAL ITT, ezerszer jobb. Ugyanakkor az e heti működésem és a rózsaszín szívesbocs története között egyértelmű párhuzamot vélek felfedezni. Oda kell figyelnem erre az Imagine Dragonsra jobban. 

Valami iszonyúan nem tudnak énekelni, de cuki, hogy ezt így összedobták, aranyosak a belsős poénok, a Red Wedding nóta pedig még jó is. A szövege kifejezeten tetszik. Don't mess with Roose Bolton.

Csakis Trónok Harca bennfennteseknek, másoknak sajnos érthetetlen lesz. 

Zenében szerintem finnyás vagyok. Általánosságban azt mondanám, hogy a popzenét szeretem, azt, ami fülbemászó és dallamos, viszont a rádiók kínálata 85%-ban nem az én világom. Ha valakinek van egy jó száma, megpróbálom az egész albumot végighallgatni, és általában csalódom. Ha nincs rögtön valami, ami megragad, akkor én ugyan végig nem hallgatom többször az egészet. Csak azt az 1-2 számot, ami jó volt, azokat rogyásig. Amíg nem léteztek az mp3 lejátszók, folyamatosan válogatás CD-ket írogattam magamnak, mert nem volt olyan CD, amit egy szám meghallgatása után ne akartam volna cserélni.

Nade, ugye, mindig vannak kivételek. Nem lövöm le a többi poént, mert úgy érzem, lesz még azokból is szpesöl. Kezdem a cunamit azzal, amit talán legjobban szeretek, és aminek a szeretetét már többekre sikerült átragasztanom. Már most mondom, hogy nem fogok megemlékezni az életrajzáról, sem a Police-os időkről, ez egy szubjektív szpesöl, Sting az én nézőpontomból. Sosem érdekelt, hogy hányszor vált el, hány gyereke van, jár-e a feleségével swinger klubba (valami Borsban vagy Story-ban olvastam), vagy hogy milyen jól néz ki, engem csak a zene érdekel. És az a véleményem, hogy Sting bácsi ezen a téren nagyon ott van, és a koncertjei is profik, úgyhogy elégedett rajongó vagyok.

Na, kezdjük a történetet ott, ahol nálam kezdődött - eltekintve a Message In The Bottle, Roxanne, Fragile, meg az Englishman In New York számoktól, amik már akkor slágerek voltak, mikor kicsi voltam, ezért ezek így zsigerileg belém ivódtak, de nem tudtam, honnan jönnek (ilyen dalok mindenkinek vannak, nem? ha akarod, ha nem, ha szereted, ha nem, a fejedben van).

Szóval a sztori kezdete: Brand New Day. Jó, Grammy díjat is kapott érte, legjobb Pop Vocal Album, meg a Brand New Day című számért Best Male Pop Vocal Performance, nagy dolog.

Őszintén szólva nem tudom, hogy miért Marc Anthony-t raknak be Kubában minden bárban, és minden étteremben, és minden hajón. Valószínűleg ő a legnagyobb, celeb kategóriájú salsa maister, és feltételezik, hogy még a hülye túrista is felismeri a hangját. Megmondom őszintén, én nem bántam. Marc Anthony nem egy szívtipró alkat, és magánéletileg problémás is, de jó hangja van, és ezeket a lötyögős, dallamos salsákat jól nyomja. Miután az első, kizárólag spanyol nyelvű salsa albumát meghallgattam, hajlandó voltam megbocsátani neki, hogy annak idején Ricky Martin vagy Sting elől elnyerte a Grammy díjat ezzel az izével. Ami nem rossz, csak nem érdemel Grammy-t. Szerintem.

Amúgy a hangját (iszonyú jellegzetes) nem a Grammy díjas és nálunk is unalomig játszott dalából ismerem, hanem vicces módon régebbről. Egy Paul Simon által írt musical dalainak stúdiófelvételeiből. Annyiszor hallgattam meg, még ma is tudom kívülről majdnem az összes dalt. Ebben pl. (kedvencem) csak Paul Simon énekel, de ebben van MA is, nagyon jó kis dalok. 

Na de, vissza MA-ra, és az anyanyelvére, és a salsára. Nagyon profi a csávó, amikor ezen a terepen kell mozogni, és nem az amerikaiak számára fogyasztható dalokat előadni. Itt van például ez a romantikus salsa, ami teljesen jó, de csukjátok be a szemeteket nagyon erősen, miután elindítottátok a videót. Szóltam. Jól csinálják élőben, nem?

Amúgy most ez a legnagyobb sláger, amit folyton adtak, de nem ez a legjobb, a kedvenceimet a tovább mögé raktam:

Kicsit nem figyeltem oda és utána a földről kaparhattam össze az államat. Mert hirtelen azt vettem észre, hogy Magyarország felkerült a térképre. A komolyzeneire. Most ne gyertek nekem azzal, hogy eddig is ott voltunk, meg a művészeink, meg Bogányi-zongora, kifejtem, mire gondolok.