Pozitívuma ahogy Tündével megállapítottuk, a gyönyörű képek, de ezt egy Guillermo del Toro kirázza a kisujjából. Tényleg szép volt, hangulatos volt, mint egy giccses, gigantikus színházi díszlet. Engem őszintén szólva ez volt, ami igazán elszórakoztatott, mert a beállítások és díszletek néha nagyon viccesen és túlzottan beállítottak voltak, és ilyenkor az ember egy pillanatra azt hitte, hogy majdcsak átfordul műfajparódiába ez a film. Mert ha átfordult volna, az úgy lehet, hogy jó lett volna. Vagy talán az is volt, de annak meg kevés. Tudom, tudom, túl sokat gondolok bele.
Igazából elég sok minden történik, és elég sok szellem van benne, de a történet alapvetően össze van hányva és lopva több korábbi horrorfilmből. Mint minden eleme. Összeszedtek rengeteg szép díszletet, motívumot, mindenféle random szereplőket és élethelyzetet, aztán... összehányták. Számomra minden elképzelhető ponton megbicsaklott a történet, a koncepció, minden. SPOILEREK minden mennyiségben innentől.
1. Mia Wasikowska már az első perctől szellemeket lát, először jóanyjáét. Aki nem ám úgy jön vissza figyelmeztetni a lányát a túlvilágról, hogy kedvesen, nem, direkt ráhozza a sikítófrászt, ráadásul többször is. És nem azt mondja, hogy ha jön egy ilyen halképű semmilyen fiatalember Angliából, akkor ne menj hozzá, mert csak a pénzedet akarja, hanem kódoltan beszél. Azon kívül, hogy a lánynak pszichés zavarokat meg álmatlanságot okozott, szerintem egyéb jót nem tett vele.
2. Tom Hiddleston az első perctől gyanús, és ez mindenkinek feltűnik, csak a lánynak nem, mert ő beleszeret. Hogy pontosan miért, azt nem értem, mert sok karizmája megint nincs neki, én egy percig nem gondolkodtam volna, hogy akkor a jófej és cuki szőke dokit válasszam, vagy őt. Szerintem ez nem csak a személyes preferenciáim miatt van, dramaturgiailag sem segítenek rá, hogy a néző megértse, miért éppen ezt a palit választja a kettő közül. TH nem rossz egyébként (kivéve egy jelenetet a végefelé, amikor bent maradt egy olyan szörnyen mesterkélt felkiáltás, amit egyszerűen nem értettem, miért nem vágott ki a rendező élből, jesszus, TH), de nem is különösebben jó. Van pár jelenete, ami "szíven ütött", de erről nem ő, hanem a rendező, vagy a stylist tehet. Pl.
Ez a napszemüveg, ez betett, de nagyon.
3. Jessica Chastaint én szeretem, de ebben a filmben az idegesítőség határát súrolóan ripacs. Egyetlen mentsége, hogy rajta érződik, hogy ez volt a cél, ez volt a koncepció. Ettől még szerintem meg lehetett volna oldani, hogy a ripacskodás ne legyen idegesítő, mondjuk azzal, ha eldöntik, mit akarnak, gót romantikus horrort, vagy valamelyik műfajnak a paródiáját. Mert ez a három főszereplő mintha három különböző műfajban nyomult volna. Jessica hozta a műfajparódiát, Mia a szőkecsajt aki menekül a gyilkos elől egy hentelős horrorban (de komolyan!), TH meg mittudomén. TH. Csak úgy elvan, közben szomorúan néz.
4. Voltak mozzanatok, amikor egyértelműen elmozdultunk az abszolút saját magát komolyan venni nem tudó hülyéskedés felé, miközben általában komolyan próbálta venni magát. Tom és Jessica háza (bocsánat mindenkitől, hogy a színészeket nevükön nevezem és nem a szerepük nevén, de az összes szereplő nevét azonnal elfelejtettem) egy nagy karikatúra. Agyagbánya fölé épített, a semmi közepén, süllyed, düledezik, vörös talaj bugyog fel alóla, teteje helyenként nincs, helyenként belepik az óriás fekete pillangók. Minden álmom egy ilyen helyen lakni TH-val, kihagyhatatlan. TH-val, aki a történet szerint egyébként feltaláló, de annak is kis béna. Nap közben önmagát sajnálja, hogy milyen béna, éjjel meg sosincs ágyban, két nap után le kellett volna lépni tőle. Vagy egy nap után. Vagy oda se kellett volna költözni. Mikor minderre Mia is rájön (és akkor még nem tudja Tomról és Jessicáról az egyebeket), akkor egyszercsak úgy dönt, hogy meglép. De erre puffos ujjú hálóingben jön rá a legnagyobb hóvihar közepén, úgyhogy amint drámaian kinyitja az ajtót, a szél egyből vissza is fújja. Ez a jelenet, lányok, filmtörténeti klasszikus, legalábbis az én retinámba beégett.
Vagy beszéljünk arról, hogy Mia apját milyen csúnyán végzik ki (az egészen komolyan vehető), TH halála meg röhejes is, gagyi is.
5. A szellemek nem voltak jók. Nem voltak ijesztőek sem, arra csak a dolby surround tett rá. Csúnyák voltak, gagyik voltak, helyenként pedig teljesen értelmetlenek voltak. Bezzeg TH szellem korában! Azt vajon valami más grafikus csinálta? Leváltották a kreatív teamet munka közben? Teljesen más koncepció, mint a többi szellem, ezt sem értem. Volt olyan szellem, ami nem is ijesztgetett, nem is volt semmilyen szerepe, csak úgy fölbuggyant a vörös agyagból, aztán visszabuggyant. Minek.
6. A kihagyott lehetőségek fájdalmasan érintenek. Az egyik elhunyt feleségnek Enola volt a neve, de eleinte még nem tudtuk, hogy ez valakinek a neve, csak feltűnt ez a szó a bőröndön, meg az egyik kulcsba volt belevésve. Visszafelé olvasva a jelentését mikor vette észre bárki? Mélyebb értelem? Nagy titok amit emiatt nyomozni kell? Nagy túrót, megint túlgondoltam valamit, de hát a Ragyogás óta mindig azt gondolom, hogy ezeknek a szavaknak jelentősége van. Ez engem lehangolt, mint a vámpíros filmben a különleges fa töltény készítése körüli mizéria. Ez is csak egy motívum, ami bele lett szórva cél és értelem nélkül.
Egyetértek Szirmai Gergellyel, ez a film egy nagy színes üres lufi. Csak még annyit teszek hozzá, hogy mozi után hazaérve Sweeney Todd kezdődött a HBO-n, ami egyébként műfajában a Crimson Peakhez hasonló, csak ráadásul musical. Különösebben nem szeretem ezt a filmet, Tim Burton tud ennél jobbat, és mégis, ahogy elkezdtem nézni, közvetlenül mozi után, minőségi váltást éreztem. Nem a legjobb film, mégis profibban meg tudta oldani az ugrást aközött, amikor komolyan veszi magát és amikor nem veszi komolyan magát, Johnny Depp még takarékon is meggyőzőbb (volt akkor), mint TH, Helena Bonham Carterről elfogultság miatt nem lelkendezek, nem terjeszkedett túl a díszlet a sztorin, pedig ott is elég jellegzetes, satöbbi satöbbi.
Nem jó film ez a Crimson Peak, na.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
