Valahogy beleakadtam nemrég a Szerelem első/második vérig című filmekbe sok-sok év után. Aztán megnéztem a XXI. század pár évvel ezelőtti portréfilmjét Beri Aryról, és szabályosan sokkot kaptam. A tragikus sorstól, az eltékozolt tehetségtől. De talán nincs még minden veszve.

Kortársaim mindegyike tudja, hogy kiről beszélek. De arról szerintem kevesen, hogy alakult az élete, mivel foglalkozik manapság. Nekik készült ez az írás. Meg mindenki másnak, akit érdekel.

Nem komplett jeleneteket dob felszínre az agyam a két filmből, hanem csak szavakat, mondatfoszlányokat. De nem úgy, hogy befejezem a szereplők mondatait, hanem előmondom. És persze a zenéket. Demjén és Dés fülbemászó, igényes dallamait. Ezek a filmek frissek voltak, trendik, helyes fiúk-helyes lányok, jó cuccok, Nájki cipő (85-ben!), iskolai zenekar, cigi és pia, tinédzserkori lázadás és útkeresés, szerelem és ébredező szexualitás, ezek mind mi magunk voltunk. És a főszereplő, az ikonná vált, jóképű, dacos Berencsi Attila.

Hogy mennyire tehetséges, nehéz megítélni. Hogy a filmek mennyire jók, azt is. Elfogult vagyok, és olyan nosztalgikus hangulat indul meg bennem bármely szám néhány taktusától is, ami tökéletesen megzavarja a tisztánlátásom.

De azt mondják, nagyon és sokrétűen tehetséges. A második film több dalszövegét ő írta például (Dés László zenéjére). 

Később szerepelt még 1-2 filmben, többek között Szabó Ildikó Hótreáljában,

majd a balassagyarmati túszdrámát feldolgozó Túsztörténetben (a témáról érdekességek itt és itt), amiért San Sebastiánban díjat kapott, mint legjobb férfi főszereplő. Persze, ismerjük a díjosztások mibenlétét és visszásságait, de az tény, hogy ezt a díjat két magyar nyerte el idáig: Latinovits Zoltán és Berencsi Attila. 

Ebben a fiúban tehát mind külsőleg, mind tehetségben megvolt az a potenciál, ami arra adott reményt, hogy sokra viszi. Annál is inkább, mert a Szerelem mindkét részében szerepelt pl. Alföldi Róbert 65. alabárdosként, nem főszereplőként, vagy Náray Tamás, akik ma már tudjukkik. De tudok az amatőr fiatalok közül is példát citálni: innen indult Bertalan Ágnes karrierje, aki később évekig a Katonában volt társulati tag, ma meg minden második nő szinkronhangja ő (minden egyiké meg Pikali Gerda), mást ne mondjak, Dr. Temperance Csont Brennané is.

De Attila lázadt, kívülállt, renitenskedett. Gyakorlatilag hivatásává vált az önsorsrontás. Tékozolt és kótyavetyélt, szépséget, tehetséget, mindent.

Gyerekkorát meghatározta, hogy elváltak a szülei. 12 éves koráig nagymamája nevelte Ózdon, nagy szeretetben. Csellózni tanult, amit imádott. Ebből az idillből „rángatta ki” anyukája, amikor úgy döntött, Pesten fognak élni.

A képzőművészeti szakközépiskolában tanult, emellett gitározott a Beri Ary és a Játékos Fiúk nevű zenekarban (a Beri Ary gúnynevet egy középiskolás társától kapta). Egyik koncerthelyszínükön, az Almássy téri Szabadidő Központban szúrták ki a filmesek.

A filmek óriási sikert hoztak, ő pedig hallatlanul népszerűvé vált. Ezzel igazából nem tudott mit kezdeni, nem volt ínyére. Utálta, hogy felismerik, hogy a filmbéli Fügével azonosítják.

Anyagi indíttatásból elvállalta még a Szerelem utolsó vériget, ami rendkívül pocsékra sikerült és nagy bukta lett. Közben anyagilag ellehetetlenült, volt, hogy az utcán húzta meg magát.

Kiment Londonba, ahol egy zenei stúdiót működtetett. Ottani életét szerette, mert senki sem ismerte fel. Később az üzlet leáldozott, alkalmi munkákat vállalt (kifestett egy pubot, mosogatott), aztán a vízuma lejártának napján kitoloncolták. Itthon teljesen lecsúszott, hajléktalan volt, ivott és drogozott, sokszor a barátai jóindulatán múlt a túlélése. Gyakorlatilag 20 év kiesett az életéből. Ennyit feccölt abba, hogy elfelejtsék, ne annak a nyálas amorózónak lássák, akinek a filmek után az emberek képzelték.

Aztán a negyvenes évei elején kapott egy infarktust, ami magához térítette. Barátai segítségével kihúzta magát a gödörből. Lakást és műtermet bérel és a festményei eladásából él. Az igazi szerelem viszont a zenélés maradt. Pár éve a barátai küzdeni kezdtek azért, hogy kiállítása, koncertje legyen, hogy ne csak a fióknak írja dalait, verseit (van neki több, mint 3000).

Ma már elfogadja, hogy nem tépheti ki magából Beri Aryt, hogy azok a filmek sok embernek sokat jelentettek. Kiállításai vannak, tavaly a Múzeumok Éjszakáján Szegeden (a film forgatási helyszínén) közönségtalálkozón vett részt Dobray Györggyel (a filmek rendezője), holott pár éve még az újságírókkal sem állt szóba, ha erről kérdezték.

Nekem a zenei vonal, amit kép visel, nem tetszik.          

Nem így képző- és iparművészeti alkotásai. Szerintem ebben a legtehetségesebb. A festésen kívül készít például intarziás bútorokat is.

Festményei nagyon érdekesek. Önmagukban elég tarkabarka hatást kelthetnek, de ha bekerülnek a megfelelő környezetbe, életre kelnek és felemelik egymást (példaként néhány saját összeállítás Attilától).

Ezek az én kedvenceim:

Addig is, amíg nincs rá lehetőség, hogy eredetit tulajdonoljak, marad a belőlük készült festménynaptár.

A novemberi szegedi után, január végén budapesti kiállításra készül. Ígérem, én biztosan ott leszek.