Pár hete láttam Udvaros Dorottyát A szív hídjaiban. És szívem szakadt. Sajnos fölötte is eljárt az idő. Pedig nagyon sokáig sikeresen dacolt vele. Mindig példaképem volt abban, hogy kell magát tartania egy nőnek negyven fölött.
Eszembe jutott a 2008-as legendás Férfi és nő című koncertturné (leutaztunk érte Kisvárdára, mert későn fedeztem fel, amikorra már lemaradtunk a pesti állomásról), amelyen Dés László és Bereményi Géza dalait énekelte négy zseniális színész (Dorottyán kívül Básti Juli, Cserhalmi György és Kulka János). Dorottya ragyogott a maga 54 évével. Csinos volt, kecses, szexi és rendkívül szuggesztív (Básti Juli a nővérének tűnt, pedig 3 évvel fiatalabb nála). A dalok zöme már megjelent korábbi lemezeken (például Dorottyáén ’85-ben). Kvintesszenciái annak, amitől pluszt tudnak kapni, ha színész énekli őket, egy énekeshez képest, nem beszélve Désről és Bereményiről, akiknek a neve már önmagában is garancia a minőségre.
Ha sírni akarok, ezekből hallgatok. És most sírni akartam, így meghallgattam őket újra.