Annyira jól sikerült minden, hogy további részletekért kiált, mert esetleg később visszanyúlunk és merítünk, inspirálódunk magunktól, illetve hátha más is tud valamit hasznosítani a mi alkotásainkból.

Már attól összezavarodtunk, hogy nem a háziasszony, hanem a férje nyitott nekünk ajtót, aztán percekig várni kellett, hogy Hajni előkerüljön. De padlót csak akkor fogtunk, amikor levonult az emeletről véres otthonkában, egy a fejéből kiálló késsel (fejkés és művér Ünnepek Áruháza).

Belátható, hogy egy ilyen horrorprimadonnás antré meg is adta a buli alaphangulatát.

Ezután haladéktalanul munkához láttunk és dekorálni kezdtük a lakást az előzetesen összekészített elemekkel.

Négy alappillére volt a látványnak: girlandok (szellemek innen, egyéb figurák itt),

szalvétapompomok (szalvéták Ünnepek Áruháza, elkészítés menete itt),

pók- és denevérkivágás kartonból (pók innen, denevér itt)

és a világító pohárszellemek,

amiket sablonok segítségével rajzoltam át a műanyagpoharakra (beszorítottam őket kettő közé) alkoholos filccel,

mert én szabad kézzel sajnos ilyet nem tudok (inspiráció innen, sablonok itt, LED mécses innen).

A nagy munkához elfogyasztottunk néhány Bloody Brain koktélt (italok iDrinks és Sárkány Center, segítség az elkészítéshez itt), ami ugyan nem aratott osztatlan sikert, de azt nem lehet vitatni, hogy a kinézete kellőképpen undi volt.

Amint elkészült a díszítés,

be is öltöztünk a jelmezekbe és megrajzoltuk új arcunkat (harisnya, vámpírfog Müller).

A kis boszikalapot és a gallért magam készítettem,

előbbit irodai elválasztó kartonból,

utóbbit kreppapírból (ötlet és segítség a kalaphoz innen, sablon innen, figurák itt).

Visszanyalt a fagyi, Hajni arcáról ugyanazt a döbbenetet olvastuk le, amikor lejöttünk a lépcsőn teljes pompánkban,

mint amit korábban ő a miénkről. Miután kölcsönösen lesokkoltuk egymást, nekiláttunk az ételek elfogyasztásának.

Készült bosziujj (recept innen, de Judit tapasztalata szerint a sütőporral csínján kell bánni, különben az ujjak megnőnek és eldeformálódnak),

tematikus (banános) muffin (recept itt, muffinpapír, fondant, marcipánfigurák, cukoríró toll Édes Ízek, szellemes kiszúró Ázsia Bt).

Hogy sütőtökös étel is szerepeljen a menüben, megosztoztunk egy 2 kilós sonkatökön Hajnival.

A gombócából valami mennyeien lágy és finom vegafasírtot készített (recept itt, abrosz Ünnepek Áruháza, tányér, pohár Müller),

ami kiütötte a nyeregből a húsos verziót mindenkinél,

holott eredetileg csak a társaság egyetlen tagja kedvében próbált vele járni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanilyen bombasztikus sikere volt a szintén egyvalaki kedvéért, gyári húspogácsából és igazi magyaros puffancsból készített hamburgernek, amiből –mondanom sem kell- természetesen mindnyájan falatoztunk.

A tök hosszúkás részéből Lajos Mari féle gyömbéres sütőtöktortát dobtam össze (recept itt), amit azért szeretek, mert a fűszerek tompítják a sütőtök jellegzetes, karakteres ízét, amiért én nem vagyok annyira oda.

Amivel igyekeztem még fokozni a hangulatot, az a szellemüldözte-kukacos-sírhant-csokisokk pohárkrém.

Az eredeti recepttől eltérően az Oetker prémium kategóriás pudingjából készítettem az alapot,

amibe csokicseppeket kevertem (Édes Ízek), továbbá bele és a tetejére is az Erdélyi Mónika féle csokis muffin morzsáját szórtam

(inspiráció és recept itt, műanyag tálka Tesco, gumicukor Haribo,

a szellemek receptje pedig innen származik).

Mindezt kiegészítette némi tökmintás mandarin

és jópofa tematikus csokik.

Miután jól megtömtük a pocakunkat, következett a tökfaragás. Mindenki kapott saját példányt,

amit aztán tehetségének és habitusának megfelelően sablonnal (itt, itt és itt),

vagy saját kútfőből, szabadkézi rajz segítségével dolgozott fel.

Én a faragástól tartottam leginkább, de valójában a belsőségek eltávolítása izzasztott meg legjobban mindenkit. Na meg az alkoholos filc eltávolítása a tök felületéről, azzal is megküzdöttünk rendesen. Kipróbáltuk az egy korty nekem-egy korty a töknek módszert vodkával, de előkerült ablakpucoló folyadék és kézfertőtlenítő gél is. Hatékonyságuk hasonló (azaz erősen korlátos), de kitartó dörzsöléssel sikerült kiglancolni tökeinket.

Ezt követte a már hagyománynak tekinthető forralt borunk elkészítése,

majd megnéztük Tim Burton Karácsonyi lidércnyomását, ami szerintem kötelező programpontja kell legyen egy ilyen témájú összejövetelnek (és persze karácsonykor újra).

A film végére teljesen besötétedett, így nem maradt más hátra, mint a rituális búcsú, azaz a töklámpások üzembehelyezése.

Lemostuk a sminket,

és tekintélyes méretű doggy baggünkkel, na meg a tököcskénkkel, elindultunk hazafelé.

A 31-éig hátralévő napokban minden este meggyújtottam a töklámpást a teraszomon.

Aztán elsejére beesett arcú, fogatlan öreg bácsivá zsugorodott, elkezdett penészedni is,

így a kukában landolt.

Bízom benne, lesz utódja jövőre.