A Zsolnay család története a XIX. század derekán kezdődött. Zsolnay Vilmos kitartó munkájának és páratlan tehetségének köszönhetően a század végére, az általa felvirágoztatott kerámiagyár világhírűvé vált, amit rangos nemzetközi elismerések sora is jelzett. A Zsolnay épületkerámiák használata a szecesszió magyar építészetének egyik ékköve lett. Többek között a Mátyás templomot, az Iparművészeti Múzeumot és a Parlamentet is pirogránit díszíti/díszítette. Az ilyen technológiai újítások – mint a pirogránit vagy az eozin – pedig az európai innováció egyik sokat emlegetett példájává tették a ma már hungarikumként számon tartott Zsolnayt. Mindehhez a családtagok önfeláldozó munkájára is szükség volt. Vilmos halálát követően a gyermekei vitték tovább a kerámiagyártás misszióját, majd a harmadik, sőt a negyedik generáció tagjai is hűek maradtak a hivatáshoz. Ilyen módon ez a magyar ipar és művészet történetében páratlanul nagy siker szervesen kapcsolódott a családhoz.

(forrás itt)

Szeretem a nagy ívű családi sikersztorikat. Mint a Goldberger volt. Vagy a Zsolnay.

Amikor generációkon keresztül minden családtag egy irányba tolja a szekeret, mindenki alárendeli magát a közös célnak. Nem szeretem a porcelánokat, el sem tudom képzelni, hogy az én modern lakásomba beengedjem őket. De abszolút tudom értékelni a bennük lévő technikai tudást, művészi munkát. Különösen egy olyan termék esetében, ahol tradicionális gyártók (Kína, Meissen, Delft) mellett kellett megkapaszkodni, felvenni a versenyt.

A vállalkozást a második generációs Zsolnay Vilmos és az ő leszármazottai vitték sikerre. Két lányának férje is kapcsolódott a szakmához, Teréz férje Mattyasovszky Jakab geológus, Júliájé pedig Sikorski Tádé építészmérnök. Miklós fia pedig már 16 éves korától a gyár kereskedelmi vonalát irányította apja mellett.

Zsolnay Vilmos találmánya a porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit, továbbá az eozin technikájának kidolgozásában is közreműködött. Olyan művészek terveztek a gyárnak, mint Apáti Abt Sándor vagy Rippl-Rónai József. Épületkerámiáikat pedig a kor híres építészei (Lechner Ödön, Steindl Imre, Schulek Frigyes) használták alkotásaikhoz.

Teréz a díszítésben a népi, magyaros motívumokat képviselte, geológus férje pedig az egész ország területén kutatásokat végzett, s ezzel nagy segítségére volt apósának a legtökéletesebb agyagfajták megtalálásában.

Júlia igazi művész volt, nem mindig mozgott a realitások talaján. Hozzá kötődik a perzsa, az indiai és a lótuszmotívum is. Férje a lengyel származású Sikorski Tádé, híres bécsi építész, mint művészeti vezető kapcsolódott be a gyár életébe. A vezetés mellett tervezőművészként is alkotott. Mint képzett építész nagy szerepe volt a gyár épületdíszítő burkolatainak fejlesztésében.

Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. Ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.

Az ő kerámiáikból (dísztárgyakat és épületkerámiákat egyaránt) vonultat fel közel 300 darabot a Várban, a volt Honvéd Főparancsnokság épületében megnyílt Egy zseniális család: Zsolnay című kiállítás (január 31-ig látogatható).

A kiállítás valódi kuriózumát a helyszín jelenti, a közel 70 év után felújított épület. 1945 óta éktelenkedett a romos, szétlőtt torzó a Dísz téren. A rekonstrukció során remekül megtalálták az egyensúlyt a korhű és a modern részletek elegyítése között, ezáltal izgalmas, több mint 3000 négyzetméteres kiállítótereket hoztak létre.

Imádom a szecessziót. Ebből következően a Zsolnay életműből is az ezen stílusú tárgyak a kedvenceim. Különös tekintettel a Sikorski Tádé tervezte tulipános sorozatra. Ezek megvásárolhatók a kiállítás végén a shopban. Ha egy klasszikus stílusú (persze modernizált) lakásban élnék, ezekkel a darabokkal maradéktalanul tudnék azonosulni.

A szecesszió és az épületkerámiák kötik össze a Zsolnay és az Iparművészeti Múzeumban megrendezett kiállításokat.

A Bigot-pavilon és A szecesszió mesterei című tárlat sajnos már bezárt, de utóbbiból készítettek egy jópofa virtuális verziót, amivel végigjárhatjuk az egész kiállítást, ráadásul plusz információkat és némely műtárgynál művészettörténész által tartott előadásokról készült kisfilmeket is megtekinthetünk.

Itteni kedvenceim (a Zsolnaykon túl) a Louis Comfort Tiffany által tervezett lámpa és vázák, a Daum fivérek lámpája, továbbá René Jules Lalique ékszerei (nyaklánc és nyakék) voltak.

Viszont május végéig látogatható a Lechner, az alkotó géniusz című kiállítás, ami a szecessziós építészet számos remekművét bemutatja.

Persze ebből is nyertünk további ihletet. A Postatakarékpénztár csodálatos épületét mindenképp szeretnénk megnézni. Tekintsünk már kicsit turistaszemmel, érdeklődve és rácsodálkozva a saját városunk szépségeire és értékeire is.