Vannak témák, amik ha megjelennek egy filmben, akkor már látja maga előtt az ember az Oscar-jelölést. A tovább után felírtam a tipikus témákat. Mindig van persze, amelyik kilóg a sorból, idén ott volt a Sráckor, amiben az ordinary volt a különleges. Asszem ide tartozik a Napos Oldal is. De arról nem beszélünk, mert belém áll tőle az ideg.

Sajnálom, hogy fel kell ezt most hozzam, Benedek, a szívem megszakad, de vegyük például az Imitation Game-et, ami tipikusan Oscarra készült. Szépek voltak benne a színek és a felvételek, minden színész jó iparosmunkával megcsinálta, amit meg kellett, és még csak azt sem tudom mondani, hogy rossz volt, mert nem volt rossz. De semmi különös nem volt. Híg volt és bátortalan, semmibe nem mertek különösebben belemenni, elkerülték a háború borzalmait bemutató jeleneteket, a homoszexualitásról beszéltek kicsit többet, de számomra még az is súlytalan volt. A kód feltörésének jelentősége, akárhogy magyarázták, nem jött át. 

Vagy nézzünk egy még jobb példát, a 12 év rabszolgaságot. Még szerencse, hogy megittam egy kávét mozi előtt, mert így nem aludtam el rajta, hanem rezegtem, hogy "halaggyunk már tovább". De az a 12 év elég lassan és unalmasan telt el. Ugyanúgy nem jött át a dráma, mint a TIG-nél: ostorral verték őket, folyt a kegyetlenkedés és a vér, de nem tudtam komolyan venni. Fassy, az elképesztően elvetemült és legdurvább evör rabszolgatartó egy impotens, részeges papucs volt, akit a saját rabszolgája kergetett a disznóólban, és a felesége egy pillantással úgy oltott le, hogy napokig szedegedte össze magát. Láttam az élet keservességét és igazságtalanságát, de nem tudtam átérezni. Miközben ott volt előző évben a Django, ami bevallottan túltolt karikatúra volt, mégis ezerszer jobban működött, és jobban eljutott az üzenete. Hasonlítsuk már össze a két gonosz rabszolgatartót. Ki mire jutott?

Ilyen nekem a Király Beszéde is. Nem volt rossz. Tudom, Guy is van benne. De mégis, de mégis... Úgy óvatoskodnak ezekben a kemény témákkal, nem értem, miért nem mennek nekik jobban. Benjamin Button és a Slumdog Millionaire... most látom, hogy a 81. díjátadó csupa ilyen filmekben tobzódott. Brokeback Mountain, Babel (bocs Brad, ez itt a második filmed, de ez van), Spielberg minden filmje az utóbbi időben, Finding Neverland (na, az de uncsi volt), Lincoln, ezer évig tartana felsorolás, beleértve a csodálatos Szerelmes Shakespeare-t, ami nem tartozik egyetlen tipikus kategóriába sem, aztán mégse jó.

Nem a témától lesz jó egy film. Egy nehéz téma kiválasztása egyáltalán nem garantálja, hogy azt jól megcsinálják. Sőt, a legtöbb esetben pont az viszi el az egészet, hogy eleve Oscar-esélyesnek csinálják, ezért aztán nincs benne semmi vagányság, semmi eredetiség. Nem is attól lesz jó film, hogy aztán azt terjesztjük a sajtótájékoztatón, hogy akiről szólt, az milyen csodálatos ember volt. Nekem attól lesz jó, ha - klasszikust idézve - benne van a WOW faktor. Az idei Oscarosok közül nekem ilyen kettőben volt: a The Grand Budapest Hotelben, és a Birdmanben. 

Még jó, hogy nem én díjazok, full alteros nyertesek lennének minden évben.