A szülői könyvespolcokról kilopott regényeit a 20. század közepéig titokban olvasták a középosztály fiatal lányai. Erotikus tartalmukból próbálták kikövetkeztetni, mi várhat rájuk a nászéjszakán. Ám nemcsak az utókor, hanem már kortársai is Erdős Renée-t tartották a legerotikusabb írónőnek.

Élete:

Ehrental Regina néven, 1879. május 7-én, Komárom vármegyében, a csallóközi Érseklélen született, sokgyermekes szegény, ortodox zsidó családban. Édesapja gazdálkodó volt. A kislány Győrben és Budapesten járt iskolába. A fővárosban színésznőnek tanult, majd pedagógiai pályára lépett.

Először Kiss József folyóiratában, a Hétben tűnt fel. Szenvedélyes lírája, mint a női lélek merész ábrázolója a közfigyelmet csakhamar magára irányította. 1899-ben adta ki első verseskötetét Leányálmok címmel, Eötvös Károly előszavával. A hírhedt tiszaeszlári vérvádper védőügyvédje, aki a nemzetközi sajtóban is tiszteletet vívott ki magának, segítette az újságírói pályára is. Tárcaíró állást biztosított az általa szerkesztett Egyetértés című folyóiratban a húszéves lánynak. Második kötete, a Bródy Sándor által szerkesztett Versek 1902-ben látott napvilágot, az Új dalok, Kleopátra 1906-ban és a Jöttem hozzátok 1909-ben jelentek meg.

A szerelmi érzést, a korabeli konvenciót merészen túlhaladó, zsidó származását szelíd öntudattal hangsúlyozó versei országszerte ismertté tették nevét. 1910-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjává választották.

A kritika várakozásaival ellentétben nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert.

Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítás után Olaszországba utazott, 1905 és 1914 között Firenzében és Rómában tartózkodott. Hosszabb ideig egy kolostorba vonult vissza, és katolikus hitre tért át. 1913-ban házasságot kötött Fülep Lajos művészettörténésszel.

Későbbi írásai, bizonyára a római hatások alatt, miszticizmusra való hajlamosságot mutatnak. Ennek kifejezői a János tanítvány című evangéliumi színjáték és Fioretti Szent Ferenc legendáinak költői fordítása. Vallásos tárgyú költeményei jelentek meg a háború kitörése előtt. Ekkor a regényírásra tért át és nagy népszerűséget ért el. Ezekben a regényeiben is megőrizte a költő szubjektivitását. Ősök és ivadékok című ciklusa kimondottan önéletrajzi regény, amelyben a saját fejlődésének útját rajzolja meg. A ciklus részei: I. Az új sarj (1918); II. Az élet királynője (1921); III. Berekesztett utak (1923). Legnagyobb sikerét azonban a vatikáni pompát és római miliőt pazarul visszatükröztető Santerra bíboros című regényével érte el, 1922-ben jelent meg.

 Az első nő volt a magyar irodalomban, aki alkotómunkásságából meg tudott élni.

1927-től 1944-ig Rákoshegyen lakott. Egykori lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállító terem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. Az Erdős Renée Ház (hivatalos nevén: Erdős Renée Ház, Kiállító terem és Helytörténeti Gyűjtemény) a XVII. kerület a Báthory u. 31. szám alatt található. Az épület 1895-ben épült, benne eredeti formájában látható az írónő egykori dolgozószobája.

1956. július 9-én hunyt el, Budapesten.

(további érdekességek: itt)

Személyes élményeim:

Két regényét olvastam el. Talán a leghíresebb A nagy sikolyt (1923) és a Brüsszeli csipkét (1930). Rettentő érdekes, hogy szűk 100 év alatt milyen sokat változott a szexualitáshoz való hozzáállás. Az ilyen szürkékkel egekig felvert ingerküszöbünkkel már nem is értjük, hogy mik voltak ezekben a könyvekben olyan megbotránkoztatóak anno. Hisz sehol egy csúnya szó, sehol semmi direkt megnevezés, minden csak finoman és cizelláltan van körbetáncolva. Fel sem fogjuk, hogy már önmagában a téma megpendítése is micsoda indulatokat váltott ki korábban.

Viszont tele van, mai szemmel nézve beteg, torz hozzáállásokkal. A nagy sikolyban az anya felvilágosítja lányát a házassága napján. Pontosabban nem, mert elintézi azzal, hogy a lányának vannak asszony barátnői, így nyilván már úgyis tud mindent. A lány nagy reményekkel megy neki a házasságnak, várja a nagy sikolyt (amit a kéj csúcspontján „szoktak” a nők hallatni), de a várt hatás elmarad. A férje ugyan szép ember, de Dóra részéről nem működik a kémia. A férj a nászúton megcsalja (hogy zabolátlan természete, vagy a feleségére nem ható férfiassága miatt megtépázott önbizalmát próbálja-e visszaépíteni, az nem egyértelmű, de leginkább mindkét okból). Innentől a feleség –kvázi kapva az alkalmon- nem engedi közel magához a férjét. Ez forradalmi viselkedés, mert mindkét regényben alap, hogy a férfi csalfa, a feleségnek meg természetes, hogy ezt elfogadja, ezzel szó nélkül együtt él.

A történet végkifejlete, hogy Dórát vallási vezetője meggyőzi arról, hogy engedje el a kéjjel kapcsolatos elvárásait, a boldogságot ne itt keresse. Mert a feleség nem erre rendeltetett, hanem a gyerekszülésre. Onnan majd megjön a boldogság és megkapja a –ugyan másfajta- nagy sikolyt is, amit akkor fog hallatni (fájdalmában), miközben világra hozza a gyermekét.

A nőket továbbá két kasztba sorolja a regény: a nagy sikolyt ismerőkre, akikre a kéj folytonos hajszolása iszonyú rabszolgaságot ró, irigylik a boldog tudatlanokat, akik nincsenek kiszolgáltatva a vérük parancsának és tehetnek, amit akarnak, mert nem szorulnak rá a férfiakra. Az ösztönlényi léttel szemben utóbbiak egy tisztább, magasabb erkölcsi szintű életet élnek. Nem baj, ha nem öröm számukra a szexuális élet, majd pótolják az örömöt a gyerekkel.

A Brüsszeli csipke máshogy beteg. Adott egy negyvenes éveiben járó házaspár egy tinédzser fiúval és lánnyal. Az asszony jó anya, jó feleség, feltűnően csinos. Férjével jól megvan, bár különösebb hatással sosem volt rá, így igyekszik kikerülni annak egyre gyérülő fizikai közeledését. Az asszonyt egy délutáni sétája során csaknem baleset éri, egy harmincas férfi rántja el a járdára felfutó teherautó elől. A család hálás, Miklós gyakori vendég lesz a házukban, szép lassan összemelegszik anyával és szeretők lesznek. A nő megéli vele azt a mámort, amit a férjével soha, így bár tudja, hogy helytelen amit tesz (veszett nagy lelkifurdalást nem él át, főleg azok után, hogy csalhatatlan bizonyítékot talál férje hűtlenségére), de képtelen erről lemondani. Végül Miklós beleszeret a nő lányába, akit feleségül is vesz. Ezt jól meg is magyarázza: így mossa tisztára kettejük bűnös szerelmét, mert a lányban kvázi az anyját szereti, de miután a lány független és szűz, ez egy erkölcsileg magasabb szintű kapcsolat, és az i-re a pontot felteszi majd a gyermek, amit ugye anya már nem tud neki megadni. Így anyós lesz a volt szerető és vághat jó képet az egészhez.

Hát nna. Nem tudom, hogy ezek a dolgok mekkora részben korlenyomatok és mekkora részben az írónő agyrémei. Ez máshogy aberrált, mint a szürke.

Amúgy alapvetően olvasmányos, szépen fogalmazott, választékos könyvek ezek. Tehát mindenképp van azért irodalmi értékük. Csak hát ezek a mögöttes tartalmak…

Nem bánom, hogy elolvastam őket, mert ez is része a magyar irodalomnak. De azért az, hogy nem megyek végig Renée egész életművén, erősen sanszos.