A salsa szószerinti fordítása „szószt” jelent, amely különböző fűszerek keverékének asszociációjaként a különböző ritmusok, táncok (son, cha-cha, descarga, guaracha, rumba, mambo) keverékére utal. 

Ez az a stílus, amelyben a modern észak-amerikai, a spanyol, a portugál és az afrikai zenei hagyományok összes ritmikai és melodikus elemét kovászként gyúrták egybe. Korábban csak a muzsikálási módokat jelölték e szóval, amikor a zenészek rendkívül változatosan és színesen ízesítették a latin ütemes alapú dalokat. Viszont amit ma táncolnak, azt Kubában vagy Miamiban „casino”-nak hívják, de az egész világon inkább salsaként ismerik.

Jó néhány különböző válfaja létezik, amit az amerikai kontinens tájegységei alapján különböztetünk meg, az autentikus, naturálisan táncolt kubai salsától a stilizáltan (lásd: standart latin-amerikai táncok) táncolt New York-i salsáig. Szóval azért lett salsa mert sokféle fűszeres tánc keverékéből alakult ki, és azért, mert a hatvanas évek végén a halhatatlan Tito Puente így nevezte el.

A salsa eredeti őshazája Kuba, ami teljesen és részben is igaz, mert a salsában természetesen a kubai táncstílusok minden elemét felfedezhetjük. A salsát a Latin-amerikai kontinens történelmének szinte minden mozzanata alakította fejlődése során, de Kuba volt az olvasztótégely, amelybe a történelem a világ minden pontjáról bőkezűen szórta az alapanyagot.

A kubai salsát a Kubába behurcolt afrikai rabszolgák, a Karib térség, a Latin-amerikai majd jóval később az Észak-amerikai hatások alakították a mai, a világon szinte mindenhol ismert tánccá és zenévé. Zenéjében pedig az afrikai batás konga alapoktól a jazz-ig minden izgalmas hangszerelési megoldást megtalálhatunk.

A son a salsa (vagyis casino) alapja és gyökere. Úgy is mondhatnánk, a salsa (vagyis casino) nem más, mint a kubai son modernebb változata, új zenei hangszínekkel, stílusokkal és értelmezési formákkal gazdagítva.

Havannában a 20-as években tűnt fel először a son, melyet a keleti - Oriente - megyéből hoztak a fővárosba a trubadúroknak nevezett vándorénekesek, akik jobb életkörülmények után vágyódtak. Egy tres-el (speciális, gitárformájú, hathúros kubai hangszer) a kezükben indultak útnak, énekeltek, táncoltak, improvizáltak, hogy az embereket is táncra buzdítsák a havannai utcákon és bulikon, a son-montuno (a hegyi son) vagyis a tumbáo ritmusára.

A kubai fővárosban, az arisztokrata körökben és a korabeli szalonokban is egyre népszerűbbé vált ez az újfajta zenei stílus, a gitárnak, a maracasnak, a guirónak és a clave-nak (a kubai taino őslakosok által használt hangszerek) és nem utolsósorban az éneklés szabad, verses kifejezésformájának köszönhetően. A főbb táncklubokban, vagy szórakoztató központokban (Casino Deportivo-ban vagy Casino de la Playa) már nem csak a vals, a danza, caontradanza, vagy a danzón zenéjére táncoltak, hanem már az új ritmusra, a son-ra is. És ez az új ritmus mind jobban teret hódított, és a talpalávalót játszó zenekarokban is nagy változások következtek be: új hangszereket kezdtek együtt megszólaltatni, mint a kongát, a timbales-t, bongót, zongorát, trombitát, így folyamatosan fejlődtek a zenekari hangzások és a triók, sextettek mellett megszülettek az orquestrák, és a charangát favorizáló zenekarok is.

A kubai forradalom után a kubai zenészek közül sokat Amerikában kötöttek ki, és ott a jobbak pedig a nagy lemezkiadó vállalatok szolgálatába szegődtek. Így került a sok kiváló kubai zenész New York-ba, ahová magukkal vitték saját hangzásukat, stílusukat, eredeti előadásmódjukat, melyet aztán - jóval később -más latin-amerikai népek is átvettek és keverték saját zenéikkel.

Egy hetvenes évek eleji Madison Square Garden-beli Fania All Stars koncerten Tito Puente pedig, - látva, hogy az egész közönség őrülten táncol, - a következő kifejezést használta az "Echale Salsita" egy régi kubai son-ból idézve: esto es una gran SALSA!" (Ez egy nagyszerű SALSA!)

Többfajta salsa stílus létezik. Legelőször is az eredeti: a kubai salsa, vagyis a casino. A második a new yorki salsa, a harmadik a L.A. És persze a kolumbiai. Tehát napjainkban ebben a négy regisztrált, nemzetközileg is elfogadott stílusban táncolják. De persze ma már a Show-Salsa is bekerült a vérkeringésbe.

A női és a férfi szerepek a salsában: Latin-Amerikában a férfi dominancia evidens, az van amit az ottani machok eldöntenek. És ez éppúgy igaz az élet minden területére, mint ahogy magára a táncra is. A lányok, hölgyek, asszonyok pedig nagy ravaszul, évezredes jelrendszerekkel irányítják - a maguk hasznára - a magát a teremetés koronájának hívő macho férfit, vagyis a jó táncban is kialakul a szimbiózis örök genezise, miszerint a férfi nulla nő nélkül és fordítva. A salsa remek lehetőséget biztosít arra, hogy férfinak érezhessék magukat a férfiak, és nőnek a nők.

A salsa legnépszerűbb csoportos tánca a Rueda de Casino, amely a harmonikus együtttáncolásnak egészen különleges, nagy összeszokottságot igénylő, igen látványos formája.

A salsa csoportos, és folyamatosan párcserés táncolási módja, amely az egész világon igen kedvelt. Ez a tánc lehetőséget ad a párok önkifejezésére, megteremti az egyéni és a társasági kommunikációt, valamint ismerkedésre is remekül alkalmas, így meglehetősen népszerű táncforma.

Több pár egy kört alkot, ahol egy vezető – leader - irányításával figurákat (forgásokat) és párcseréket alkalmaznak. Ez olyan, mint egy koreográfia, amelyben a résztvevők mindegyikének meg kell tanulnia, vagy legalábbis ismernie kell a különböző lehetőségeket, vagyis a táncolható salsás figurákat.

És persze nem árt, ha mindenki ismeri a leader irányításával bekiabált figurákat, forgásokat. Mondhatjuk, hogy ez egy spontán koreográfia, mivel a résztvevők mindegyikének ismernie kell a különböző elemeket, és közben pedig értelmezni is kell tudnia a vezető állandóan változó utasításait.

A barrio kerület vagy kisebb városrész, amelyet Európában akár tánciskolának vagy klubnak is mondhatnánk. Minden barrio rendelkezik kijelölt vezetővel, saját figurákkal és utasítási variációkkal, valamint egyéni elemekkel, amelyek megkülönböztetik őket egy másik barrio-tól.

Kubai szokás, hogy ünnepnapokon és karneválokon a rueda csapatok "megmérkőznek". Az a rueda csapat a győztes, amelyik kevesebb hibával, dinamikusabban és szebben táncol (és még nagyon sok más szempontot is figyelembe vesznek).

Érdekesség a különböző barriok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban: minden rueda csapat titka az összeszokottság, melyet csak sok gyakorlás után lehet elérni. Valamint minden rueda csapat büszke saját koreográfiájára, így azt saját, - vagy a koreográfusuk - szellemi termékének tekintik, és nem szívesen osztják meg másokkal. Ahhoz, hogy egy új (idegen) pár beállhasson egy ruedába, engedélyt kell kérnie a vezetőtől, aki el is utasíthatja őket. Ha a beállt pár egy másik rueda csoporthoz tartozik és a vezető "diplomatikusan ki akarja zárni", olyan figurát fog mondani, amelyet csak a többiek ismernek. Így a frissen beállt pár téveszteni fog, ezért ki kell állnia a ruedából.

Egy rueda csoporthoz tartozni komoly rangot jelent. Kubában gyakran szokás a táncosokat aszerint osztályozni, hogy melyik csoportból jött, mert ebből már következtetni lehetett a táncos valódi képességeire.